és hadának fogyatékját, el tökéllé magaban, franczia országban valo menetelét. hogy (TL 86)

valojában valo betegséget nem érezvén magaban. el kezdi magával hitetni, hogy (TL 117)

én mindenkor csak. azt képzelem magamban hogy beteg vagyok., és az (TL 75)

szenvedvén fajdalmakot. mint a természetnek, magában valo elfogyását. aki is mint (TL 78)

tömlecz tarto azon csudálkozván. gondolkodik magában. hogy mikepen lehet az. azt (TL 85)

lehet az. azt vegezi el magában. hogy egyszer meg lesi a (TL 85)

enyvböl leszen a gyapot. és magában ki nyilik, hogy a meleg (TL 101)

helytelenségit, és nagy akadállyait, aztot magában sokáig mint egy el temetve (TL 128)

fejdelemtöl kérdezkedni, de e csak magában tartá a titkot, és a (TL 128)

papok hasznokra tarttya, el végzé magában hogy meg öleti ajuhát. de (TL 163)

van aszó. a mely jó magában. és aztot atermészet oltotta belénk (TL 173)

vétkit, és háláadatlanságát, el tökéllé magában halálát (TL 181)

ingerlié aháláadásra. nem mondgyaé azt magában, hogy leg háláadatlanab lenne evilágon (TL 186)

azt kel egy felyeb valonak magában fel tenni. hogy kinek kinek (TL 207)

kezde lenni, meg visgálván azt magában hogy ö menyi idöt töltöt (TL 291)

szüléinek az uttyárol. el végezé magában hogy attol atársátol aki véle (TL 291)

avárba bé szökék, fel tévén magában aboszu állást, egy nehány nap (TL 297)