kiáltás – 69
kiáltas
kiáltasát – 1

de még szaporitá kérésit, és kiáltasát, végtire alhatatoságával mint egy kénszerité (É 207)

kiáltasban – 1

holnap regelig. és abban a kiáltasban a lelkét ki adta. és (IK/A 175)

kiáltasunkot – 1

ugyan akor is halgattya meg kiáltasunkot. és könyörgésünket, és nyerjük meg (É 168)

kiáltás
kiáltás – 4

fiok, verettessenek által fegyverel ahartzon, kiáltás hallassék az ö házakbol. mert (É 432)

nem lészen, se jajgatás, se kiáltás, se fájdalom. nem lészen többé (KKU 446)

minden merges beszéd, harag, és kiáltás, és káromlás, ti közülletek ki (IK/B 583)

a fejdelemért. tsak a sok kiáltás és sirás hallaték (SUT 617)

kiáltása – 5

ollyan vétket tselekedni a melynek kiáltása fel hatt az Isten füleiben (É 167)

terhe alol fel kelni. eza kiáltása az üdvezitönek, jelenti azon bünösnek (É 392)

változtaták szándékjokot; minden kérése és kiáltása haszontalan volt, az erö és (MN 83)

és hogy az ö vérének kiáltása fel hata az Isten széke (C/A 69)

és hogy az ö vérének kiáltása fel hata az Isten széke (C/B 964)

kiáltásáért – 2

a ki feddi vala avakot kiáltásáért (É 157)

követni, akit mentöl inkáb feddik kiáltásáért, annál inkáb kiált akristus után (É 158)

kiáltásal – 20

Ésau az attya beszédít nagy kiáltásal ordita, és meg rémülvén mondá (É 301)

távul létit. a kinek nagy kiáltásal kel Istentöl meg nyerni valoságos (É 392)

aszszonyok mindnyájan elömbe rohanának rut kiáltásal (MN 233)

még a kereszt fán. nagy kiáltásal. és köny hullatásokal valo imádságokot (KKU 367)

tanítot volna. egy ördöngös nagy kiáltásal mondá, hagy békit nékünk, mi (KJÉ 630)

ördöngös mene eleiben. kik nagy kiáltásal mondák. miközünk vagyon veled. Jésus (KJÉ 633)

musikásokot, és sirokot, kik nagy kiáltásal. jajgatnak vala, akristus aházban menvén (KJÉ 638)

két vak mene utánna. nagy kiáltásal mondván. Dávid fia könyörüly mi (KJÉ 639)

egy pogány aszony. és nagy kiáltásal mondá. uram, dávidnak fia könyorüly (KJÉ 669)

mind a ki kisérte. hasonlo kiáltásal volt., és mindenek tsak azt (KJÉ 718)

pediglen reszketni. kezdet. és keserves kiáltásal hit segittséget. az agyban minden (IK/A 175)

ajó erkölcsröl beszéllettek, és nagy kiáltásal disputálhattak. atöb része pedig agörögöknek (ISZ 271)

Petroniust, a földre esének, nagy kiáltásal. és jajgatásal, petronius mondá nékik (SUT 578)

förenden lévök. és anép. nagy kiáltásal kérék ötet, hogy itélné meg (SUT 718)

zudala. a templomba futván nagy kiáltásal., a Császár nevét hija vala (SUT 780)

scythopolisba küldé. A csézaréabéliek nagy kiáltásal kérik vala vespásiánust hogy öletné (SUT 815)

egész had utánna mene nagy kiáltásal. és rendeletlenségel, Titus minden erejiböl (SUT 879)

nevet adák nagy örömel valo kiáltásal, mind azon által ez a (SUT 882)

tevének reájok. nagy örömel valo kiáltásal, mivel a sok szenvedések és (SUT 887)

szálla, az egész had. nagy kiáltásal kivána néki ditsöséget,. és szerentset (SUT 892)

kiáltását – 2

ur Isten. halgasd meg enépnek kiáltását. és nyisd meg meg nékik (É 337)

a rettentö zajba nem halhatták kiáltását. azon kivül is a vitézek (SUT 879)

kiáltásban – 1

meg holnapig, és ebben az kiáltásban. el ragadtaték lelke. oh ! irtoztató (IK/B 524)

kiáltási – 1

tsuda tételei, és a gyermekek kiáltási, kik a templomban kiálttyák vala (KJÉ 722)

kiáltásinkot – 1

hogy az Isten meg halgatván kiáltásinkot, és vigyázván a maga tiszteletire (SUT 580)

kiáltásira – 1

ölék akiket aluva találának, atöbbinek kiáltásira pedig a nép fel zudula (SUT 826)

kiáltásit – 3

más felé fordulván., és követvén kiáltásit. ugy holt meg. mint kéttségben (IK/A 176)

az illyen Istentelen és hizelkedö kiáltásit anépnek, ugyan azon orában, mondgya (SUT 617)

szerént gyakorolá tehát szüntelen valo kiáltásit. mind addig valamég Jérusálemet nem (SUT 747)

kiáltások – 4

hogy meg elégedvén, szünnyék meg kiáltások. és meg jelenék az ur (É 337)

a felhö., minden fegyverek a kiáltások, és suhajtások vala, és az (SUT 578)

az állatoknak. ne légyen bizonyos kiáltások, bizonyos szavok, amelyek által. meg (SUT 679)

jelentnek azok a szok. és kiáltások. de esztelenség volna azt tartani (SUT 680)

kiáltásokal – 4

pediglen annál inkáb kezdék sürgetni kiáltásokal, és kérésekel. hogy fel feszitetné (KJÉ 755)

akinek kel engedelmeskedni, az illyen kiáltásokal. fel inditták a népet. és (SUT 657)

tekénté mint Istent, és nagy kiáltásokal. néz vala fel felé utánna (SUT 759)

és el sülyedének, nagy keserves kiáltásokal., nyomorultul négy ezeren atengerbe veszének (SUT 816)

kiáltásokban – 1

és nyomoruságokot, a suhajtásban, és kiáltásokban áll, a melyeket a kegyelem (É 709)

kiáltásokbol – 1

vévén a városban valo nagy kiáltásokbol. az ö egyenetlenségeket, ato felöl (SUT 817)

kiáltásoknak – 1

mivel pilátus nem álhatván ellen kiáltásoknak, meg szabadittá barabást, halálra itélé (KJÉ 757)

kiáltásokot – 1

valamég az Isten az illyen kiáltásokot hallya, addig kedvesen nem tekénti (É 167)

kiáltásokra – 1

tartományt. nem hajtván alakosoknak se kiáltásokra, se könyörgésekre. se sirásokra. se (MN 50)

kiáltásom – 2

R Es az én kiáltásom jusson hozád (C/A 791)

R. És az én kiáltásom jusson elödbe (C/B 1492)

kiáltásomra – 1

hogy meg holt, és a kiáltásomra magához tért, az oltátol fogvást (TL 232)

kiáltásra – 1

a udvar közepin valánk, egy kiáltásra, a jantsárok nagy zugásal a (TL 220)

kiáltást – 7

mond azt el hidgyék, a kiáltást, és a vetekedést. és az (É 39)

mikor azért hallották volna a kiáltást a házi szolgák a kertben (É 346)

el aluvának, éjfél tályban nagy. kiáltást hallának; ihon jő a vö (KJÉ 732)

vehetének tölle. hanem tsak a kiáltást. az után papot hivatának, a (IK/A 176)

{…} Mitsoda kiáltást mond vala a nép utánna (C/A 439)

{…} Micsoda kiáltást mond vala a nép utánna (C/B 1234)

vagyon olyan/. ahol szüntelen valo kiáltást, zörgést, hallanának, amely oly tisztátalan (KSZ 402)

kiáltástok – 1

hogy hallattassék a magoságban ati kiáltástok, valyon illyené aböjt melyet választottam (É 165)

kiátás
kiátásokot – 1

engedgyék azenebonát, meg halván a kiátásokot. nagy siettségel (SUT 705)