pedig az Oeconomiarol vagyon a’ szo, had irjam meg Őtsém Uramnak (ML 312)

tartoztattya ót kédet, ezért a szoért meg fizetnek nekem. de semmi (TL 171)

ujitani,. és most töb édeseb szok. jönek az elménkre mint más (TL 254)

kegyes, és felebaráti szeretetel valo szok is meg maradnak. hát mit (TL 257)

a melyek tsak egy nehány szokbol állanak, és utollyára mindenkor hozá (TL 272)

siros földet. ezt pedig ollyan szokkal mondgyák ki, hogy az embernek (TL 34)

ki kéd. ezeket a deák szokot. {…}; a valo hogy már. én (TL 51)

ezeket a meg tartásra mélto szokot mondá. miért szaladtanak el udvaromtol (TL 177)

és ót minden féle szép szokot mondanak neki, annak vége lévén (TL 190)

a jegy gyürümre is. ezeket aszokot mettzettem, szeretetemnek. harmintz egyedik esztendejében (TL 192)

egy adakozo embernek, ezeket a szokot. irták a koporsojára., A mit (TL 200)

akor sirva hallottam ezeket a szokot, most konyves szemmel jutnak eszemben (TL 214)

teli torokal éneklik ezeket a szokot. Az Isten nagy. nintsen más (TL 281)

a bör harangok ezeket a szokot elöször dél felé éneklik. azután (TL 281)

legyen az Isten, ezeket a szokot pedig szüntelen mondgya vala. a (TL 299)

is annál akét, vagy három szonál. akit tudok. talám tudosab nem (TL 12)

imádságát szereti, és nem a szonkra figyelmez. enis szivesen kivánom kedves (TL 299)

ur elöt. aaron erre a szora. az egész juhot el vévé (TL 163)

néném. mi egymást csak két szoval. köszönttyük. azt a két szót (TL 63)

akivel lakik, csak egy két szoval meg mondom kédnek. hogy miben (TL 64)

tallérja járt egy naprá, két szoval. csak azt felelem kédnek. hogy (TL 210)

szoval el olvasák. egy két szoval, arra mit felelt a kalmakán (TL 221)

nem megyek. de az italrol, szó sem volt. a valo hogy (TL 10)

fincsa kávét. azután, egy két szó után, ahoszu halgatás. mikor pedig (TL 12)

volt. de egy két szó után. csak csendesen ki mulék (TL 79)

hogy a szöllöröl vagyon a szó, Constancinápoly körül láthatot kéd ollyan (TL 138)

van aszó. a mely jó magában. és (TL 173)

jol végben vigyen, is, hadgyaké szó nélkül? nem; a tiszttségben lévökre (TL 207)

Császár külsö udvarárol lesz a szó (TL 266)

ót is ahartzrol vagyon a szó amelyet meg mondom tsak rövideden (TL 295)

huszat szol., a tizen kilencz szava hazugság, már itt némelyel el (TL 138)

eröszakot tet magában, hogy a szava meg nyilt. és kiálthatta a (TL 149)

valamely szépecske énekelt, annak a szava még is egy kevesé simábnak (TL 250)

mert csáki urnak hatodik a szava igen el nehezedvén. hetedik 11 (TL 298)

azért szivére igaz baráttyának. utolsó szavai. és mutassa bé acsászárnak kegyelmes (TL 208)

és az egész birodalomnak, végzi szavait holtig hüséges baráttya. már porrá (TL 209)

ótt a nemes aszszonyoknak a szavok ollyan állando. valamint a brassai (TL 47)

nem hagyatom véle. noha tiz szóbol állot a mái köszöntésem, hát (TL 63)

hogy azt akarnám. csak két szóból állana, mert unadalmas. de akéd (TL 134)

paraszt neveltetése lévén, annak se szójában, se maga viselésiben kelemetesség nem (TL 150)

hogy ha kellé ész három szót, meg tanulni. és meg tartani (TL 12)

dolog. a valo ád bíztato szót, de végit nem lehet látni (TL 15)

holnapra halad és addig hat szót nem lehet belölle ki ránczigálni (TL 15)

töllem. mit beszéltek nekem, egy szót sem tudnék meg mondani belölle (TL 58)

szoval. köszönttyük. azt a két szót mindenkor el kiséri a mi (TL 63)

ersébet. adot talám tiz fejdelemnek szót. hogy hozájok megyen. soha egyhez (TL 153)

és akik leg töb jó szót adnak. és nagyob baráttságot mutatnak (TL 212)

el. tsak a sok szép szót adgyák, de nem akarják egyéb (TL 227)

jártunk; csak a sok szép szót. és igeretet adták, a külsö (TL 238)

nehezeb. senki nincsen. akivel egy szót szollyak, bárcsak lehetne. vagy irni (TL 244)

mutat, mikor hozá megyek, a szót nem kimélli, mind az a (TL 248)

meg mosván torkát. a deák szótól, és az iskolai portol. ismét (TL 107)

tizen két orakor délben a szova el állot. és igen nagy (TL 234)

ugy anyira hogy tsak a szóvárol üsmert meg mást., tizen két (TL 234)

maga ment ahálo házában, a szovát igen nehéz volt már meg (TL 203)

és perét., a vezér. egy szovával, minden törvénykezésnek véget vett, igaságot (TL 221)