attol nem kel félni. mert nehezen válnék meg ki ki. a szöllö hegyétöl. kenyeret szintén ollyan jót lehetne enni. mint avárosokon. abban nem volna fogyatkozás. tudgyaé kéd hogy, mit csinálnak a szerecsen aszszonyok. ót keménczét nem lehet a földben csinálni. mert mind föveny, se pogácsát nem lehet sütni. fa nincsen, hanem nagy fazakakot tartanak. abban kóróból tüzet csinálnak. és kivül tésztával vékonyon bé borittyák, igy sütnek magoknak pogácsát. vallyon a mellyet nálunk koldus lábnak hinak. nem lehetneé igy meg sütni. de meg bocsássan kéd ha többet nem irhatok mert a nap is meleget süt. azért nagy alázatoson el végezvén levelemet maradok a ki tegnap voltam.
rodosto 28 julý. 1726
semmi panaszom nem lehet. mert akéd levelei jönek, s’ mennek a kezemhez. de némellyek ollyan kurták. hogy alíg kezdem olvasni.. csak a végire jutok. ollyan leveleket veszek hogy azt akarnám. csak két szóból állana, mert unadalmas. de akéd levelei, jó izüek, csak nem meg ehetném a papirost is. tudgya kéd mitöl vagyon az, attol hogy szerettyük egymást. és akedves embernek alevele kedves. de még attol is vagyon. hogy kéd jol tudgya a maga gondolatit le irni. és a csekély dolgot is ugy fel tudgya öltöztetni. hogy nagynak láttzik. és tettzik. mások pedig a nagy, vagy hasznos dolgot, izetlenné teszik. és kelletlen kel olvasni. azt meg vallom édes néném. hogy ha ollyan természetü volnál mint sokan vannak. nem sok papirosat vennék alevél irásra. mert azt nem szenvedhetem. mikor látom némely aszszonyokot ugy irni az uroknak. vagy attyafioknak., mint ha valamely itélö mesternek. vagy püspöknek irnának, ha egyéb képen nyájasok is. de a levélben. reá akarják magokot tartani. mint ha anyájas. és trefás levelhez. nem kivántatnék az ész, szeretném az ollyanoknak meg mutatni akéd leveleit. meg tanulhatnák azokbol. hogy miben áll. a nyájaságal. és észel irot levél, az én leveleimröl nem is szollok, mert már kéd azokhoz szokot; csak joknak talállya kéd,. én sem kivánok egyebet. mi azutolso levelemtöl fogvást. bé
(I. Törökországi levelek: 134)