meg érezük, tsak büneinket meg bánván azokrol. kiványunk valoságos penitentziát tartani, tsak életünket meg jobbitván. kiványunk munkalodni az üdveségért., erre tölle kegyelmet kérvén, tsak néki mindenekért hálakot adgyunk, tsak néki ajánlván egész életünkben tett tselekedeteinket. néki fel áldozuk minden rosz hajlandoságinkot a melyek ellenkeznek törvényével.
K Hogy mind ezek végben mehesenek, nem hasznosé hogy a szent gondolatokban foglalatoskodgyunk az imádságban?
F Azok a szent gondolatok nem tsak hasznosok, de még szükségesek. mivel ami szivünk, és akaratunk tsak a meg üsmért jora hajol, azért hogy magunkban fel gerjeszthesük avétekért valo töredelmeséget, avaloságnak, és az igazságnak szeretetit. és az Isten jó téteményiért valo hálá adást, igen szükséges meg üsmérni vétkeinket, avaloságot, az igaságot. és az Istennek jó téteményeit, gondolkodni kel tehát mind ezekröl.
K Azt mondád ide felyeb hogy az imádság nem áll se az gondolatbol. se az okoskodásbol. most pedig azt mondod hogy az imádsághoz szükséges a gondolat, nem ellenkezelé magadal.?
F Itt semi ellenkezöt nem látok, mert az imádság a szivnek, az Istenhez valo indulattyában áll. azt az indulatot pedig benne. a gondolatok gerjesztik fel., de azok a gondolatok. nem a szivnek indulati, kel tehát gondolkodni, de ahoz még töb is kel. mert a még nem volna imádság, azokhoz az áitatos gondolatokhoz, szükséges még. a szivnek töredelmeségit, és suhajtásit is foglalni.
K Tehát az igaz hogy azok kik ilyen formában nem
(V/1. Catechismus Formájára valo kőzőnséges Oktatasok: 692)