gondolkodhatnak., elégtelenek az elmével valo imádságra?

F Az igaz, de azt is meg kel vallani hogy azok kik az okoságnak idejét el érték, elegségesek az illyen gondolatokra, ez igy lévén mindentöl meg lehet az elmével valo imádság. peldának okáért egy bünös töredelmeségel lévén, az Istentöl büneinek botsánattyát kéri. a töredelmeség pedig amint már meg mondottuk másut, nem egyéb hanem hogy szányuk és bányuk hogy az Istent meg bántottuk. és magunkban fel teszük a magunk meg jóbbitását, de hogy ilyen szándekban léhesen valaki, azt kel meg tudni. hogy miket kiván az Isten mi töllünk, és melyek azok adolgok melyek ötet meg bánttyák, meg kel visgálni ha estünké azokba, az után meg kel nézni hogy mitsoda okok vittek minket azoknak tselekedetire., mi modon lehet el kerülni a vétekre vivö alkalmatoságokot., de elsöben meg kel tudni melyek azok az alkalmatoságok., ezt hivják gondolkodásnak. és elmélkedésnek, tehát az igaz. hogy szükséges az imádsághoz az elmelkedés. és a gondolkodás., kitsoda azért aki alkalmatos lévén a vétekre, nem volna elégséges az ilyen gondolkodásra., ki ki igy gondolkodik mikor agyonásra mégyen.

K Miért tehát az elmével valo imádságot oly nagy és nehez dolognak tarttyák?

F Azért mert az emberek tsak a szón ütköznek meg, nem visgállyák meg annak értelmét. tsak a magok és hajlandoságokot követik. és el távoznak attol. a mit a szó tészen.

(V/1. Catechismus Formájára valo kőzőnséges Oktatasok: 693)


Előző oldal | Következő oldal