kel. hogy még oda jutunk, az oltár jelenti a menyet, a melyhez örömel és bizodalomal kel járulni. hogy pediglen jobban meg lehesen látni az egész soltárt fel teszem., az egyik verset apap mondgya. a másikát a nép.
Introibo ad altare Dei.
Az Isten oltára eleibe mégyek
Ad Deum qui laetificat juventutem meam.
Az Isten aki meg vigasztallya az én iffiuságomot.
Judica me Deus et discerne causam meam de gente non sancta., ab homine iniquo doloso erue me.
Itély meg engem Isten., és itéld meg ügyemet agonosz nemzettség ellen, a hamis és álnok embertöl ments meg engem.
quia tu es Deus fortitudo mea, quare me repulisti, et quare tristis incedo dum affligit me inimicus
Mert te vagy Isten az én eröségem., miért vetettél meg engem és miért járok szomoruán midön az ellenség sanyargat engem.
Emitte lucem tuam. et veritatem tuam. ipsa me deduxerunt et adduxerunt in montem sanctum tuum, et in tabernacula tua.
Botsásd ki világoságodot és igazságodot, azok hordoztak engem; és ate szent hegyedre hoztak, és ate hajlékodban
Et introibo ad altare Dei ad Deum qui laetificat juventutem meam.
Es bé megyek az Isten oltárához, az Istenhez, a ki ifiusagomot örvendezteti.
Confitebor in cithara. Deus Deus meus, quare tristis es anima mea, et quare Conturbas me,
Hálákot adok néked a citarához, az Istenhez, a ki ifiusagomot örvendezteti. kem. és miért haborgatz engem.
Spera in Deo quoniam
Bizál Istenben mert még
(V/1. Catechismus Formájára valo kőzőnséges Oktatasok: 787)