A Diaconus kezében meg szentelvén atemjént, azután akenyeret., a bort, és az oltárt meg füstöli. a füstöléskor ezeket az imádságokot mondgya. a melyekböl ki tettzik hogy a füstölések mi végre valok

Incensum istud a te benedictum, ascendat ad te Domine et descendat super nos misericordia tua.

Ez atölled meg szenteltetet füst te hozád fel menyen. uram, és ate irgalmaságod mi reánk le szályon.

Midön pedig az oltárt füstöli ezeket mondgya a soltárbol. 140.2.

Dirigatur Domine oratio mea sicut incensum in conspectu tuo, elevatio manuum mearum. sacrificium vespertinum. pone Domine Custodiam ori meo et ostium Circumstantiae labiis meis. ut non declinet Cor meum in verba malitiae ad excusandas excusationes. in peccatis.

Hasson fel uram az én imádságom elödben. valamint ezen temjének füsti, az én kezemnek fel emelése ollyan kedves légyen elötted, mint az estvéli áldozat., tégy örizöt az én szájamra, és ajtot az én ajakimra, hogy a hamiságnak beszédire ne halyollyon az én szivem., se ne mentegesse vétkeimet

A Diaconusnak viszá adván a füstölöt mondgya.

Accendat in nobis Dominus ignem sui amoris, et flammam aeternae Charitatis.

Gerjesze fel az ur bennünk szeretetének tüzét, és az ö örökké valo szeretetének langját.

K Mit kel anépnek tselekedni midön ezeket az imádságokot mondgyák. és az oltárt füstölik?

F A népnek is igen jó ezeket az imádságokot mondani, szivét. buzgoságal. az Istenhez fel emelni, és mondani, uram az én imádságom hasson fel elödben

(V/1. Catechismus Formájára valo kőzőnséges Oktatasok: 811)


Előző oldal | Következő oldal