K Miképen szabjuk magunkot evilághoz?
F A midön ötet követtyük mindenben. amiben ellenkezik az Évangyéliumal, amidön szerettyük a mit ö szeret, betsüllyük a mit betsül, amidön szokásit. példáit felveszük, rosz kivánságiban követtyük, holot tsak egyedül akristust kellene követni, mivel egyedül ö ami rendünk és peldánk.
K. Mit kel tsinálni hogy ne szabjuk magunkot a világhoz. és nekövessük az ö példáit. és szokásit.?
F Meg kel változnunk, a mi elménknek ujulása által, ellene kel mondani az ó ember hajlandoságinak, szokásinak, kivánságinak gyülölni kel a mit szeret, szeretni kel a mit a kristus szeret, az új emberben kel öltözni, új elmét, és új szivet kel fel venni,
K. Miképen lészen ez a változás és ujjulás?
F Mint hogy az, akegyelemnek munkája, azt az Istentöl alázatosan kel kérni, visgállyuk meg figyelmeteségel. hogy mi az Istennek akarattya., és azt kövessük, ahoz kaptsollyuk magunkot ami jó, és kedves elötte, akik avilágot szeretik, meg tanullyák annak szokásit, ugy akik az Istent szeretik. és övéi akarnak lenni, meg tanullyák mindenben törvényit, és parantsolatit, hogy meg tudhasák mit kiván töllök.
K Mire tanit minket az Apostol a midön azt hagya. a hiveknek, hogy felettéb fel ne emellyék magokot; hanem a szerént tarttsák magokot, amint az Isten el osztogatta kinek kinek a hitnek mértékét?
F Arra tanyit hogy ne vessük azt, aki keveseb mértékel láttzik lenni, a kegyelem vételére, és ne irigyelyük annak aki nálunknál többet vett, vegyük alázatoságal azt, a menyit tettzet nékünk adni, és legyünk azért nagy hálaadásal hozája bizonyosok lévén abban, hogy azt tölle nem érdemlettük, és igasságal meg vonhatta volna az töllünk, a mit irgalmaságábol meg adot, igyekezünk hüségel. többet nyerni a tölle, vett talentumal; és ne kezdgyünk vakmeröségel olyan dologhoz a mely felyül haladgya erönket. és értelmünket.
K. Mire vagyon fundalva az Apostolnak ez a tanitása?
F Arra hogy az egész hivek, egy testben foglaltatván, mindenik különösön tagja annak atestnek, hogy mindenik tagnak különös hivatallya vagyon, és hogy egyik a másikának hivatallyában ne
(II. Épistolák: 100)