karhoztaták, tudtunkra adá, hogy a ferfiu, és aszszony közöt valo egyeség. szent és hellyes volna, hogy az ö lelkében, és az ö lelke szerént kel meg házasodni, hogy el kel ötet hini alakadalomra. ha áldását akarják venni, és onnét el kel távoztatni a mértékletlenséget, atobzodást, és más egyéb rendeletlenséget, a mellyek fel találtatnak közönségesen alakadalmokban.
K. Azért hogy a kristus jelen vagyon alakadalmokban. a házaság nem eléb valoé aszüzeségnél?
F Ebböl nem következik. mivel akristus ö maga nagyobra betsülte aszüzeséget, szüz lévén önnön maga. és szüztöl is születék, de az ollyan alázatos aszszony, aki mind lelki, mind világi hivatallyát követi, és végben viszi, eléb valo az ollyan szüznél. aki tunya, és rest életet éll, aki avilági dolgokban árttyamagát. aki az idöt el veszti asok látogatásban, aki kényes életet éll, és aki a tzifraságban gyönyörködik.
K. A Boldogságos szüz, véteé abban, hogy akristusnak tudtára adá, hogy a bór el fogyot volna. és honnét vagyon hogy akristus mint egy keményen felele reá?
F Távul légyen hogy azzal vétet volna, mivel a felebaráti szeretet vivé reá, de mint hogy akristus még tsudát nem tett vala, meg akará mutatni feleletével. hogy nem atest szerént valo Annyának szavára akarná azt el kezdeni, és meg bizonyitani hatalmát hanem azö Attyának parantsolattyát. akarná az iránt meg várni, ebböl meg tanulhattyuk, hogy nem meg elözni, hanem követni kel az Isten rendelésit, és mindenben el várjuk azt az idöt, amelyben azt tselekedgyük a mit töllunk kiván,, és akor vegyük el, amit nékünk akar adni, az Isteni szolgálatban, mindenkor az ö parantsolattya, és rendelése szerént kel tselekedni, és soha sem emberi tekéntetböl.
K. A szent szüz, nem ütközéké meg ezen a feleletén a kristusnak,?
F. Nem, És reménségen kivül reménlé kérésinek meg nyerésit, tsendes lélekel valo bizodalomal mondá azoknak kik az asztalnál szolgálnak vala, valamit parantsol azt tselekedgyétek, ez a példa meg vigasztalhattya azokot, a kiknek az Isten, nem érzékenységel valo kegyelmét, és vigasztalását nyujttya, hanem fel indittya bizodalomal
(II. Épistolák: 108)