de ne ollyan formán hogy kárával legyen lelkünk üsméretinek, vagy az igaságnak. vagy hogy hazugságal tartassék meg.

K Miképen adunk helyt aharagnak. boszut nem álván mi magunk.?

F ugy ha boszut nem állunk mi magunkért, helyt adunk az Isten haragjának, a ki is igaságot teszen nékünk, hogy ha ameg bántó fél nem teszen, helyt adunk a felebarátunk haragjának, hogy lassanként meg tsendesedgyék. a mellyet aboszu állás jóbban fel gerjesztené.

K Miképen gyüjtünk eleven szenet ellenségünk fejére?

F A midön ollyan valoságos jelit adgyuk hozája valo szeretetünknek, hogy szivében fel gerjeszthesük azon szeretetet, és hogy azt látván magában szállyon, és botsánatot kerjen attol akit meg bántot, mivel aleg keményeb réz is meg olvad végtire, a midön sebes tüzel vagyon környül véve.

K. Ezeknek a szoknak nem leheté meg más értelmet is adni?

F Azt is hozája adhatni hogy ha ameg bántodot félnek békeséges türése, meg alázása, hoszas várása, tsak haszontalan, és hogy ha ellensége magában nem tér. magára gyüjti az Isten boszu állásának égö szenét, a mely minden féle nyomoruságoknál. irtoztatob lészen, de nem szabad nékünk azt reája kivánni. söt még azon legyünk, hogy imádságinkal ötet attol meg szabadittsuk.

K. Miképen nem kel meg gyözetetnünk a gonosztol. hanem inkáb joval gyözük meg a gonoszt?

F Ugy hogy, nem kel helyt adni aharagnak, se aharagrol gyülölségre menni, abékeséges türést el veszteni, és még boszut állani, hanem meg kel gyözni az indulatot midön meg bántodunk, de azt, az Isteni félelemböl tartoztassuk meg, és az ö parantsolattyábol valo szeretetböl. tegyünk töb jót ellenségünkel, mint arosz, melyet tölle vettünk. nyerjük meg ötet az Istennek békeséges türésünkel, és igy mind magunkon, mind ellenségünken gyözedelmet veszünk.

K. Nem volnaé jóbb. agonosznak meg büntetni gonoszságát, mint sem büntetetlen hagyni?

F A büntetés még inktáb fel inditaná, holot azon kel lenni, a meg bántodot félnek hogy meg tsendesittse. másként abüntetés

(II. Épistolák: 112)


Előző oldal | Következő oldal