meg gyogyithatná szolgáját, ugyan ezen hitnek is kel hasonlo alázatoságot oltani szivünkben., mint a melyet óltot aszázadosban, mivel meg üsmérvén az Istennek nagyságát, és mindenhatoságát, szállyunk magunkban, és tekéntsük meg érdemetlen, és semi voltunkot, és hogy mitsoda nagy külömbség vagyon az Isten, és az vétkes romlando teremtet állat közöt, és meg visgálván., tsak pornak tarttsuk magunkot

K. Miben tettzék ki aszázadosnak alázatosága?

F Abban hogy magát érdemesnek nem tartá lenni, hogy akristus eleiben menne, és ötet házában fogadná, akarván néki ugy engedelmeskedni, valamint önéki magának engedelmeskednek vala avitézi, tanullyuk meg ebböl apéldábol, hogy nagy tisztelettel járullyunk akristus eleiben. és hogy bünösök lévén., semi kegyelmet nem érdemlünk, K. Mit érdemle a századosnak alázatosága, aki azt meg vallá hogy nem volna erdemes akristust házához fogadni?

F Az ö alá valo, és erdemetlenségének meg vallásáért, mondgya szent Agoston, nem tsak azt érdemlé meg hogy akristus hozája menne, hanem még hogy sziviben menvén, ót is lakjék.

K Mit jelent a sidoknak kevés hitek.

F Jelenti a keresztyéneknek kevés hiteket, akiket az Isten az Évangyeliumi köteleségekre hija. anyi sok kegyelme által, és akik azt nagy halogatásal vévén. azzal keveset élnek,

K kitsodák azok, akik nap keletröl, és nap nyugotrol jönek, és részek lészen meny országban és azok az országnak fiai, kik a setettségre vetettnek.?

F Az elsök apogányok, akiket az Isten az Évangyéliumnak kegyelmére hivá. és akik az által Abrahámnak fiaivá lettenek, az országnak pedig fiai, a sidok, a kik is fiai lévén Abrahámnak, meny országnak örökösi valának., de attol el rekesztetének hitetlen, és háláadatlanságok miat, ezekhez tehettyük az ollyan keresztyéneket, kik az Isten törvényit meg szegik, és tsak külsö képen keresztyének, ezek tsalárd ártatlanok és penitentzia tartok.

K kitsodák azok atsalárd ártatlanok és penitentzia tartok.?

F Azok akik mentek lévén a tzégéres vétkektöl. mind azon által az Istenröl valo feledékenységben, a mulattságban, és a tunya életben élnek, és el vesztik az életnek drága idejét a játekban járásban. a sok vadászatban, látogatásban, sok hejában valo beszélgetésben, azt tarttyák mind azon által, hogy hivatalokot végben viszik és akeresztyeni

(II. Épistolák: 116)


Előző oldal | Következő oldal