türést gyakorollyák, abékeséges türést azért, hogy békeségel szenvedgyék akáromlásokot, a gyülölségeket, és az üldözéseket, a felebaráti szeretetet azért, hogy öket az üdveségekre valo nézve szeresék, agonoszt nékik, jóval fizesék, és meg téréseken munkálodgyanak, másodszor, hogy ajók, mindenkor félelemben. és alázatoságban legyenek, félelemben azért, hogy példájok agonoszoknak, és aroszakal valo társalkodások, avétekben ne ejttse öket, alázatoságban azért, hogy meg mutassa nékik agonoszokban, hogy mitsodások volnának, és hogy mitsodásoká nem lennének az ö malaszttya nélkül, az Isten illyen formában oltalmazza meg öket a kevélységtöl, és a maga hittségtöl, és meg fogja mutatni ditsöségének gazdagságit, az irgalmaságnak edényein, a melyeket ditsöségire készitet. mondgya szent pál. rom. 9. 23
K nem szabadé az igazan valo keresztyének. meg válni az olyantol aki feslet életet éll?
F A bizonyos hogy az ollyantol meg kel válni a tölle külömbözö jó maga viselés és szokás által. gyakorta el kel távozni az ollyannak beszélgetésétöl, és avéle valo nyájaskodástol, nehogy rosz beszélgetése, és példa adása miat, miis hozája hasonlok legyünk, de azt ne gyülölségböl tselekedgyük, szükséges okosan eleve el távozni az ollyannak baráttságátol, de egyeségben kel véle maradni, valamég az Anyaszent egyház kebelében el szenvedi, szeretni kel személyit üdveségire valo nézve, de gyülölni kel rosz erkölcseit, hogy ha pedig kételenek vagyunk feslettségit látni, részt abban nem kel venni.
K. De nem volnaé bizonyosab, mind hasznosab, hogy az ollyat el kerüllyük, és tölle tellyeségel eltávozunk?
F. A nem lehet, más képen az Apostol szerént, ki kellene a világbol menni, a mely mostanában tele vagyon feslet erkölcsüekel, békeségel kel várni, hogy örökösön el valasztassanak. az utolso napon. és azon kel lenni, hogy magunk meg türköztetésivel élyünk vélek, rosz szokásokot magunkba ne vegyük, hogy ha mind azon által. olyanokal élnénk, akik veszedelmünkre, és botránkoztatásunkra volnának, és akiknek rosz beszédek, és példa adások aroszra vezethetnének, tartozunk olyankor töllök meg válni, mert jóbb egyedül lenni, mint sem mások társaságában el kárhozni, nem kel semmit nagyobra betsüleni
(II. Épistolák: 128)