Epistola,
Szent Pál 2. kor 11. 19.
Mert örömel el szenveditek az eszteleneket, mivel ti bölcsek vattok, mert el türitek. ha ki titeket szolgálat alá vét, ha ki meg emészt, ha ki rajtatok vonszon, ha ki fel fuvalkodik, ha ki artzul vér titeket, gyalázat szerént mondom; mint ha mi erötlenek lettünk volna edologban, aki valamiben mérészel, (:esztelenségben mondom) én is mérészlek, sidok ök, én is Izraéliták ök, én is, Ábrahám magva ök, én is, akristus szolgai ök, (mint kevésbé eszes mondom) én inkább, igen sok munkákban, atömlötzökben, gyakrabban avereségekben, mód felet, ahalálokba gyakorta, asidoktol öttzör, egy heján negyven tsapást vettem, háromszor veretettem meg veszökel, egyszer meg köveztettem, háromszor hajo törést szenvedtem, éjjel és napal. atenger mélységébe voltam. uton járásokba gyakorta, folyo vizek veszedelmiben, tolvajok veszedelmiben, veszedelmekben a nemzetem miá, veszedelmekben apogányok miá, veszedelmekben avárosban, veszedelmekben a pusztában, veszedelmekben a tengeren, veszedelmekben ahamis atyafiak közöt. munkában, és nyomoruságban, sok vigyázásokban, éhségben, és szomjuságban, sok böjtölésekben., hidegben. és mezitelenségben, azok nélkül, amelyek kivül vannak az én minden napi szorongatásim, mind gyülekezeteknek szorgalmatos gondgya, ki nyavalyog, és én nem nyavalygok, ki botránkozik meg, és én nem égek? ha ditsekedni kel, azén erötlenségimben ditsekedem., az Isten és a mi urunk Jesus kristusnak Attya. aki mind örökké áldott, tudgya hogy nem hazudok. Damaskusban az Arétás király népének, tisztartoja, örizi vala a Damaskusiak varosát, hogy engem meg fogna, és az ablakon kosárban botsátattam ki a kö falon. és ugy menekedtem ki a kezéböl, ha ditsekedni kell, (nem használ ugyan) alátásokra, és az ur jelenésire jövök pedig. tudok egy embert akristusban tizen négy esztendö elött, (akár testben. nem tudom, akár atest kivül nem tudom. az Isten tudgya). hogy az el ragadtatott a harmadik égig, és tudom ez illyetén embert, (akár
(II. Épistolák: 144)