és bántodásit is, mivel a magunkhoz valo szeretet zugolodik, és kárhoztattya mind azt valami ö ellene vagyon
2. Hogy aszeretet kegyes. és jót tévö, amagunkhoz valo szeretet pedig kemény, durva, és senkit nem kimél.
3. Hogy aszeretet nem irigykedik. nem örvendez ahamiságon, örvendez pedig amások jóván. mint a magáén. a magunkhoz valo szeretetnek pedig keserüség a mások boldogságok. és örvendez amások nyomoruságán.
4 A szeretet nem vakmerö, se nem hírtelenkedö; hanem okos, és értelmes. az Isten és a felebarátunk dolgaiban. a magunkhoz valo szeretet pedig, változo, vakmerö, mert tsak amaga kivánságit és gondolatit követi.
5 A szeretet fel nem fuvalkodik, mert tsak egyedül az Istent tarttya nagynak lenni. ö neki is tulajdonit minden jót, és az embernek minden roszat, a magához valo szeretet pedig érdemesnek tartván magát. azt gondollya hogy mindenel tartoznak néki, és mindent magának tulajdonit.
6. A szeretet nem tiszteség kiváno. mást magához méltatlannak nem tart, akár mely alá valo légyen, és mások felöl jól itél, amagunkhoz valo szeretet pedig, mindent kitsinnek. és aláb valonak tart, felebarattyának tsak afogyatkozásit tekinti, és ötet meg veti.
7 A szeretet nem keresi amaga hasznát, és mindenekben az Isten ditsöségit, és amások hasznát tekénti, amagunkhoz valo szeretet. mindenkor tsak amagáét keresi, és mindenkor kész annak fel áldozni az Istenét. és a felebaráttyáét.
8 A szeretet nem gerjed haragra, senki ellen, mert minden embert meg akarna nyerni az Istennek, amagunkhoz valo szeretet pedig mindgyárt haragra fokad, mert tsak magát akarná bé tölteni, és mindeneket meg vét,
9 A szeretet nem gondol gonoszt, és amenyiben tölle lehet. mindenkor jóra magyaráza a mások tselekedetit, a magunkhoz valo szeretet, mindent roszra magyaráz. söt még az ártatlan tselekedetekben is roszat talál. és ha külsö képpen nem talál, agondolatokot. és a szivet visgállya.
10 A szeretet nem örvendez az igaságtalanságon. söt törödik és busul amások vétkin, mert ameg banttya az Istent amagunkhoz valo szeretet
(II. Épistolák: 153)