pedig, az Isten ditsöségit nem érzi, nem szánakodik felebaráttyán, söt még örvendez szomoruságan., és avétket játeknak tarttya.
11 A szeretet örül az igazságon. abban gyönyörködik. hogy meg üsmérhese, arrol elmélkedgyék, és azt kövesse, a magához valo szeretet azt nem kedvelli, meg sem akarja üsmérni, hogy ne kövesse azt amit hágy.
12. A szeretet eltüri amások fogyatkozásit békeségel. a midön azokot meg nem jobbithattya. amagunkhoz valo szeretet semit meg nem enged másoknak, tsak egyedül magának kedvez,
13 A szeretet hiszi mind azt, valamit az Isten ki nyilatkoztatot, és minden Isteni igasságokot bé veszen. amagunkhoz valo szeretet pedig elveti azt, ami ötet meg alázná. és meg türköztetné,
14 A szeretet mindent remél, az Isten irgalmaságabol és semit nem magátol, se avilágtol. a magunkhoz valo szeretet semit nem vár az Istentöl hanem amaga erejétöl. és érdemitöl, vagy az emberektöl
15. A szeretet mindent el szenved. az Istenért, és a felebarát üdveségiért, amagunkhoz valo szeretet nem akar szenvedni se egyikért, se a másikért, mert tsak a maga alkalmatoságát keresi, és azt, ami ötet ketsegteti,
K. Az Isteni szeretethez, szükségeseké mind ezek a tulajdonságok?
F szükséges leg aláb. hogy bizonyos mértékben meg legyenek. mint egy természet szerént követik ezek aszeretetet, a mely nem mindgyárt lesz tekélletes, azért nem is adgya ezeket a tulajdonságokot abban atekélletes mértékben, mint hogy az Isteni szeretet, az embert nem tészi mindgyárt igazá. hanem tsak anyiban amint már az uralkodik a szivben, és arosz kivánságokon, ezeknek atulajdonságoknak is ót hasonlo mértékben kel lenni, és mindennek azon munkálodni. hogy azok hová továb jóbban nevekedgyenek. mind addig még el érik azt a tekélleteséget a mellyet kiván Isten mindenikünktöl.
K. A midön valamely olyan vétekben esnek. amely ellenkezik ezekel ajó erkölcsökel. olyankor leheté hogy a szivben uralkodgyék az a szeretet?
F Abbol nem következik hogy a szeretet ne uralkodgyék, ha fogyatkozásban esünk is. tsak az hogy. helyette, ne a rosz kivánságok uralkodgyanak a szivben, mivel ugy el oltanák a szeretetet,
(II. Épistolák: 154)