igérétekröl melyeket tett mind azoknak, kik az ö példájokot fogják követni. részt adván nékik országában, és hogy önnön magát adgya nekik jutalomul.
K. Mitsoda modot mutat nékünk arra az Apostol. hogy meg nyerhesük azt a békeséges türést. vigasztalást. és reménséget.?
F. Azt hogy, az Isten, abékeségnek, vigasztalásnak, és reménségnek Istene lévén. öhozája kel folyamodnunk mint azoknak kut fejéhez. eredetéhez, hogy ha azakban részt akarunk venni, és azt a kegyelmet az alázatos imádság, és az ö igéjének olvasása, és elmélkedése. által nyerhetni meg.
K. Mit hágy leg inkáb sz. pál nékünk ebben a levélben
F Azt hogy egyenlöt tarttsunk ahivekel, és öket egyenlö képen szeresük;. ugy hogy egyenlö szivel és szájal. imádgyuk mindnyájan az Istent; nem lehet pediglen azt az egyeséget meg tartani nagy békeséges türes nélkül, a melyel el szenvedgyük egyik amásikunknak fogyatkozásit, és békeségel viselhesük a mások ellenkezö beszédeit, és természetit, hogy meg lehesen tartani a felebarati szeretetet; a melyel tartozik minden. egyik amásikához, kedvezésel kel lennünk másokhoz, és eza kedvezés nem tarthat, békeséges türés nélkül, ezért is tartozunk azt kérni attol. akit békeséges türö Istennek nevezik.
K Mitsoda okravalo nézve int minket arra sz. pál. hogy ebben abékeségben elyünk egyikünk. a másikával.?
F Erre a nagy okra valo nézve, hogy ambár nyomorultak, és érdemetlenek legyünk is, de a kristus azt nem tekintvén., meg egyesitet minket magával. egy testben, és egy lélekben, ezt a peldát, és ezt a nagy rendet kel tehát követni, aki el akarna válni ahivektöl illyen nagy példa után, olyan fogyatkozásokért a melyek öket el nem választtyák akristustol. ellene mondana az ö véle, és az ö Attyával valo társaságnak, valamint Sz. János mondgya 1 lev. 1. 3.
K. kitsodák azok, akik azokot a keresztény sidokat, és meg tért pogányokot követik. akiknek szemekre hányá szent pál a magok közöt valo egyenetlenségeket.?
F Azok a kik fel fuvalkodnak a magok érdemekben. gondolván azt, hogy vagyon ö bennek olyan, a mi meg külömbözteti a töbitöl. és akik
(II. Épistolák: 16)