ahajobol. mindgyárt meg üsmérték ötet, és el futván az egész tartományt, kezdék nyoszolyákban abetegeket széllyel hordozni, ahol hallyák vala ötet lenni, és valahová bé mégyen vala afalukba, vagy majorokba, vagy városokba, az uttzákra teszik vala abetegeket, és kérik vala ötet, hogy akár tsak a ruhája peremét illetnék, és valamenyin illeték vala ötet, meg gyogyulnak vala.
Magyarázat
K Mit jelent amái Évangyéliumban a szelvész, és a félelem a melyben akristus hadgya esni az Apostolit?
F E képe mind annak valamit az Isten meg enged hogy történnyék ahiveken ez életben, amelyben meg probállya öket a sok változásal., amagok rosz hajlandoságokal, üldöztetésekel. a mellyek egyik amásikát követik mint atenger habjai, az Isten ezeket meg engedi azért, hogy meg erösittse ahitben., a mely meg gyengül atsendeségben., az ö segittsége meg tarttya és meg szabadittya azoktol., amidön annak ideje eljö, elegyes egy keresztyének az élete jóval és gonoszal; erövel és gyengeségel. és ugyan ajó, és agonosz ellen valo viaskodása által, ad az ur gyözedelmet néki, ellenségin, és adgya néki békeségit.
K Mit kel tselekedni ezekben a kisértetekben., probákban.?
F Arra igen vigyázunk hogy meg ne tsökenyünk, ahitben és abizodalomban., meg ne rettennyünk, se éjeli látásnak netarttsuk amidön a kristus segittségünkre jö, akristus maga látogat minket midön nyomorgat., és probál, és nem az ellenség, legyünk bizodalomal, és remélyünk areménség ellen is, hogy az ö irgalmasága, kezeit nyujttya nékünk. aveszedelemböl kiveszen., és meg szabadit a nyomoruságoktol, melyeket az ö igassága küld reánk
K A kristus miképen tsendesiti meg félelmünket, amidön ollyan félelemben vagyunk, mint amelyben valának az Apostolok.?
F. Az ö szavával tsendesiti meg. és kegyelmével, mondván ami lelkünknek, bizzál, ne fély, én vagyok üdveséged, amidön parantsol aszélvésznek, meg tsendesedik, buzgoságal kel azt kérni, és meg segit minket, és jelen valo létit szivünkel meg érezteti, és ezeket
(II. Épistolák: 176)