F Azt az okát adgya. hogy az Isten háza; az imádságnak háza, amely egyedül, az imádásra, áldozatra, és más egyéb vallás béli tselekedeteknek gyakorlására rendeltetett, hogy ót halgassák az Isten igéjit. ót vegyék azö kegyelmét. és ót munkálodgyanak alelkek meg szentelésekre., ez igy lévén, valami ezeket nem tekénti, a mind szenttség törés

K Tartozunké mindenkor, azokban aszent helyekben az imádságban, imádásban, és más egyéb vallás béli tselekedetekben foglalatoskodnunk.?

F Minden bizonyal tartozunk, és minden a mi ezekel ellenkezik, a meg vagyon tiltva, és ki kel onnét rekeszteni, példának okáért, asusogást, adolgokrol valo beszélgetést., az ide, s’tova valo tekéngetést, a sétálást, aköszöngetést, avilági dolgokrol valo gondolkodást, a szemérmetlenséget, kevélységet, maga mutogatást, és sok száz illyeneket, mivel mind ezek, nem méltók aszent hellyekhez

K. Vagyoné még más templom is, a melyet nem szabad meg ferteztetni?

F A mi lelkünk és testünk. a szent Lélek templomává lettek akereszttségben, és aköböl tsinált templomok, ezeknek tsak árnyéki, ugyan ennek atemplomnak is kel föképpen szentnek lenni, amint szent pál mondgya 1 cor. 3. 16. 17. cap. 6. 19. mert ha valaki meg fertezteti az Isten templomát el veszti azt az Isten. ugyan azért is tisztittsuk meg magunkot atestnek, és a léleknek minden fertelmeségéböl. 2. Cor 7. 1. erre valo nézve tartozik egy keresztyén szüntelen, vigyázni testére, szivére, hogy valamely tisztátalan indulat el ne foglallya.

K kitsodák azok akisdedek, akiknek szájokbol az Isten ditséretet veszen.?

F Azok akik tudatlanok lévén avilági kevély böltseségben, és tudományokban, ahitnek egy ügyüségében élnek, és akik alázatoságokért, és engedelmeségekért, kisdedeké lésznek, nem hajtván arra, hogy mit fog a világ mondani, felölök, akristus azt mondgya, Matth. 11. 25. hogy az Isten el rejtette titkait. avilági tudosok, és böltsek elött, és azokot ki nyilatkoztatta a kisdedeknek, és az egy ügyüeknek, tudni illik, azoknak, akik magokot kisdedeknek tarttyák. és akik tsak egyedül az Istent tarttyák nagynak

(II. Épistolák: 197)


Előző oldal | Következő oldal