A NAGY BÖJTBEN VALO KÁNTOR SZEREDÁJÁN.
Imádság
Kérünk uram tégedet, vegyed kedvesen könyörgésinket, és botsásad irgalmaságodnak eleiben. anéked szenteltetett népednek kérésit. ami urunk. J. K.
Epistola.
A királyok. 3. könyv. 19. 3.
Meg félemlék azért Illyés: és fel kelvén el mene valahová ötet viszi vala akarattya, és mene judának Bersabeéjaban. és ót hagyá az inasát, és apusztában mene egy napi járo földre, és mikor el jutot volna, és egy gyalog fenyö alatt ülne, könyörge lelkéért, hogy meg halna, és mondá, elég nékem uram, vedd el lelkemet. mert nem vagyok jóbb az Atyáimnál. és le feküvék. és el aluvék, agyalog fenyö árnyékában, és ime az ur Angyala illeté ötet, és mondá néki, kely fel. és egyél. tekinte, és imé a fejénél egy hamuban sült kenyér, és egy edény viz, evék azért. és ivék, és ismég el aluvék. és viszá tere az ur Angyala másodszor, és illeté ötet. és mondá néki. kely fel egyél. mert nagy út vagyon elötted, ki mikor fel költ volna, evék. és ivék. és annak az ételnek erejével, negyven, nap. és negyven éjjel jára: az Isten hegyéig Horebig.
Magyarázat
K. Mitsoda oktatást akar nékünk adni az Anyaszent egyház az Illyés proféta példájával; aki minek utánna olyan nagy tsudákot tett volna. apusztában szalad a Jézabel királyné haragja elött?
F Az Anyaszent egyház meg akarja mutatni aleg szentebnek is, hogy mitsoda azö gyengesége. és ha valami ereje vagyon azt a Istentöl vészi, hogy azok anagy jó erkölcsök amellyeket akegyelem munkálodik bennek. kevélységet. és hittséget okozhatnának bennek,
(II. Épistolák: 198)