akristusért, azollyanok kik a világot el nem hagyván, holmijeket el hadgyák ö érette., és avilági jóktól érette sziveket el vonnyák. azollyanok érdemekhez képest valo jutalmat vésznek, de nem ollyat mint azok a nagy szentek
K. nem parancsolaté a. hogy a kristusért mindent el hadgyunk. házunkot. atyánk fiait, és világi jovainkot?
F. enem közönségesen mindennek valo parancsolat; hanem tökélleteségre vivö tanács, hogy a világot el hadgyuk. mindent akristusért el hadgyunk hogy nagyob szabadságal szolgálhasuk. de különöson. emeg szeghetetlen valo parancsolat mind azoknak. akiket Isten erre a tökélleteségre hi, meg üsmértetvén vélek akarattyát, azis parancsolat, hogy ellene mondgyunk az ollyan dolognak, a melyet meg nem tarthatunk lélek kárhozat nélkül. és egy ollyan keresztény. a ki joszágiban, vétekben valo esésit láttya. tartozik el hadni. mert az évangyelium szerént. math. 28. 8. 9. mit használ valakinek ha az egész világot birja is. ha magát el veszti, és azután mint válttya meg magát., ugyan erre valo nézve sz. Cypriánus, tract. de lapsis. azt akarja hogy azok el hadgyák gazdagságokot; akiknek botránkozást okoztak az üldözésekben., mert ahoz valo ragaszkodások miat, és a tartalék. hogy azokot el vesztik, félénké tette vala öket, és ezen okokért. ellene mondnak vala ahitnek., azt akarja hogy az után. az ollyanok a joszágokot ugy tekinttsék mint ellenségeket és hogy azokot el adgyák. és a szegényeknek osztogasák.
K. minden keresztény nem tartozik tehát mindennek ellene mondani. hogy üdvezüllyön.?
F a két dolgon kivül. melyekröl ide fellyeb szollottunk, nem tartozunk magunkot meg fosztani joszágunktol, és atyánk fiaitol, de tartozunk, az Isteni szeretetnek nagy parancsolattyábol., sziv szerént annak ellene mondani. azt ragaszkodás nélkül birni, ugy élni véle. mint ha nem élne, ugy elni a világban, mint ha ót nem volnánk., semit nagyobra ne becsüllyünk az Istennél. és akristusnál., se joszágot, se jo akarot. se atyánkfiát. se méltoságot erre pedig kötelez az évangyelium. mindeneket. személy válogatás nélkül. luk. 14. 26.
(II. Épistolák: 242)