fogadot meg minket. mondá nekik. mennyetek tiis a szöllömbe, mikor pedig estve lett volna. mondá a szöllö ura a gondviselöjének, hidd elé a miveseket. és add meg nékik azö béreket. el kezdvén az utolsoktol. az elsökig; mikor pedíg el jöttek volna akik tizen egy ora tájban jöttek vala, vévének egy egy pénzt. el jövének pedig az elsök is, álitták hogy többet vennének, vévének pedig ök is egy egy penzt. és el vévén morgolodnak vala. a tseledes ember ellen. mondván. ezek az utolsok egy oráig munkálkodtak, és egyenlökké tetted öket hozzánk. kik anapnak terhét. és hévségit viseltük. ö pedig felelvén. egyiknek közüllök mondá, barátom nem tészek néked hamissat nem egy pénzben szegödtélé meg velem, ved el ami tiéd, és meny el, anyit akarok pedig ez utolsoknak is adni, a mint néked. avagy nem szabadé nékem a mit akarok tselekednem. talám ate szemed álnok, hogy im én jó vagyok., igy lésznek az utolsok elsökké, és az elsök utolsokká mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen aválasztottak
GYERTTYA SZENT. B. ASZSZONY NAPJÁN.
Epistola
malak. prof 3. 1.
Imé én el küldöm az én Angyalomot és el keszitti az utat az én ortzám elött. és mingyárt eljö azö templomába az uralkodo, akit ti kerestek, és a testamentumnak Angyala, akit ti kivántok, imé el jö ugy mond a seregeknek ura, és ki gondolhattya meg az ö el jövetelének napját, és ki marad meg hogy ötet lássa, mert ö mint az olvaszto tüz és mint a ruha festök füve. és ülni fog olvasztván, és tisztitván az ezüstöt és meg tisztittya a Lévi fiait, és meg szüri öket mint az aranyat, és mint az ezüstöt. és az urnak áldozatokot áldoznak igasságal. és tetszeni fog az urnak, ajuda, és jérusalem áldozattya, mint az elöbbi napokban. és mint a régi esztendökben.
(II. Épistolák: 257)