hatsak egyedül ö tölle várunk segittséget, és kegyelmet. mint minden jónak kut fejétöl, hogy ha pedig a szentekhez folyamodunk, nem egyéb képen., hanem hogy mutassák bé könyörgésinket, esedezenek érettünk, és nyerjék meg nékünk kérésinket. az ö Fiának közben járása, és érdemi által, amidön az Istentöl magátol kérünk. valamit, azt mondgyuk, ad meg mi nékünk kenyerünket, botsás meg minékünk, adgyad nékünk kegyelmedet, térits meg., és üdvezits minket, de amidön aszentekhez folyamodunk, tsak azt mondgyuk, könyörögjetek. és esedezetek érettünk, ök az Isten baráti, akik mellette vannak, és mi hozajok folyamodunk hogy kegyelmit nyerjék., mert Isten elött ök kedvesebbek mi nálunknál, illyen formában folyamodék a kananeabéli aszszony az Apostolokhoz, hogy meg nyerhesse leánya gyogyulását. és a százados a fö renden lévö sidokhoz a szolgája meg gyogyulásáért, ha a földön lévö szenteknek imádságok hasznos, hát azoknak hogy ne volna foganatos imádságok., kik Istennel élnek, és akik ötet láttyák,
K. Miért hasonlitatik a pusztában lévö tamarik tsemetéhez az ollyan aki emberben veti bizodalmát.?
F Mert mint hogy atamarik tsemete az esö után is szárazon marad a sovány földben, nem hozván soha gyümöltsöt, hanem tsak leveleket, ugy az ollyan aki tsak emberben veti bizodalmát, el távozván Istentöl, vagy a kegyelemnek harmattyát nem veszi, vagy gyümölcsit nem veszi, mert valamikor akor, a támaszal. akiben bizot le esik, és akoron külsö képen el hagyatik az embertöl a kitöl mindent várt, és belsö képpen, az Isteni segittséget nem várhattya. mivel abban nem bizot.
K. Miért hasonlittatik az ollyan aki az urban bizik a vizek mellé plántáltatot fához?
F Mert valamint hogy az ollyan fa, aviz felé botsátván gyükereit, mindenkor nedveségben vagyon, és erejében marad, ugy az ollyan aki tsak Istenben bizik, nem félhet attol hogy el veszesse kegyelmét. mert szüntelen hozzája fordittya kivánságit, mint az élö viznek kut fejéhez. amely mindenkor szent vigasztalásban tarttya.
K. Miért mondgya az irás hogy tsalárd minden emberek szive.?
F Mert Ádám esetétöl fogvást az emberek szivemeg romlot, és aroszra hajlandó. a melyet az irás Concupiscenciának nevezi, és a mely avétekben ejti ötet. amidön enged rosz indulatinak. az emberi szivnek érzékenységi. és gondolattya. mondgya az irás. a gonoszra hajlandok iffiuságától fogvást. Genes. 8. 21.
(II. Épistolák: 287)