volna, bort is nyujta néki, melyet meg iván, mondá néki, járuly hozzám és adgy tsokot nékem édes fiam, oda járula. és meg tsokolá ötet, és mingyárást hogy érzé az ö ruháinak jó illattyát meg álda ötet mondván. imé az én fiam illattya mint a tellyes mezö illattya. melyet meg áldot az ur, adgyon néked az Isten, az ég harmattyábol és a föld kövérségéböl. gabona, és bor böségét. és népek szolgállyanak néked, és imádgyanak téged a nemzettségek, urok légy ate atyád fiainak, és meg halyollyanak elötted. a te anyád fiai. aki téged meg átkoz, a légyen átkozot. és a ki meg áld téged, áldomásokkal bé töltessék. alig végeszte vala el beszédet Isaák. és kimenvén Jákob, el jöve Ésau, és a vadászatbol valo étkeket bé vivé az attyának, mondván. kely fel. atyám, és egyél a fiad vadászattyábol, hogy áldgyon meg engem ate lelked, és mondá neki Isaák, de ki vagy te, felelé. én vagyok ate elsö szülöt fiad Ésau, el ijede felette Isaák. nagy álmélkodásal., és inkáb mint sem hogy hihetö volna, tsudálkozván mondá kitsoda tehát amaz. aki vadászattal fogottatt régen hozott nékem, és ettem mindenekben minek elötte te jönél, és meg áldottam. ötet, és áldott lészen, halván Ésau az attya beszédít nagy kiáltásal ordita, és meg rémülvén mondá, álgy meg engem is édes atyám, ki mondá el jött az ötséd álnokul, és el vette áldásodat. ö pedig utánna veté, igazán hivatatot Jákóbnak az ö neve, mert im másod izben tsalt meg engem. az én elsö szülöttségemet az elött el vette, és most másodszor el ragadta alatomba áldásomot, és ismet mondá az attyának, nem tartottálé nékem is áldást,, felelé Isaák uraddá tettem ötet, és minden attyafiait az ö szolgálattyának igája alá vetettem, gabonával. és boral meg erösitettem ötet, és te veled fiam ezután továb mit mivellyek:? kinek mondá Ésau, tsak egy áldásod vagyoné atyám, kérlek álgy meg engemet is, és mikor nagy jajgatásal sirna, meg indulván rajta Isaák. mondá néki, a föld kövérségében. és az ég harmattyában onnét felyül lészen áldásod.
Magyarázat
K. kitsodák ollyanok mint Ésau ki el adá az elsö szülöttségit. egy tál lentséért.?
F A ollyan keresztyének. kik egy alá valo haszonért és egy kis ideig tarto gyönyörüségért, el adgyák az örökös örökségben valo részeket
(II. Épistolák: 301)