ígáját, és tsak magamé akartam lenni, a magam szabadságában élni, és tsak amagam akarattyátol., és rosz kivánságitol akartam függeni. látom kegyeségedböl, hogy mindenkor meg tartottad hozám atyai szivedet, de az én gonoszságom méltatlanná tészen arra hogy fiadnak hivatassam, bányál ugy velem a mint néked tettzik. nintsen olyan büntetés amelyet meg nem érdemlek, de elne vess szined elöl, meg ne fosz irgalmaságod hasznaitol., illyen gondolatok valának. az ifiunak szivében, az ö büneinek alázatoságal valo meg vallásakor. és illyen indulattyoknak is kel lenni minden valoságos penitentzia tartoknak.
K. Mit jelent aleg jóbb ruha. agyürü, és a saru, melyeket az attya hozata afianak?
F Azok a meg tért bünöshöz, meg engesztelödésre valo jelek, a ruha jelenti a kereszttségnek kegyelmét. vagy is egy új embernek köntösét. ki Isten szerént teremtetett igaságban. és szenttségben., és amelyet magára vészen a meg tért bünös, apenitentzia tartásnak szenttségiben., le vetvén elsöben magárol azó embert, agyürü, melyet ujában tészen, jelenti a szent léleknek zálogját; a ki magának el foglallya lelkét., a ki meg bélyegezi bélyegével, aki munkálkodtattya, könyörögteti, az ö kegyelmének indulatibol., a saruk jelentik az Isteni eröt, a mely tarttya a meg tért bünöst, és amely meg erösitti lépésit. hogy az Isten uttyán járhason. minden bótlás, és vétekben valo esés nélkül
K Mit kel érteni a borjun, avendégségen, és amusika szón?
F A borju jelenté akristust, aki fel kenetetett a szent léleknek kenetével, a ki fel áldoztaték akereszt fán, vérit ki ontván. és akit vere ki ontása nélkül áldoznak az oltáron, hogy eledele, és gyönyörüsége, lenne, az igaz, és ártatlan lelkeknek., avendégség azö testében, és vériben valo reszesülés, amely bélyege, abünös valoságos meg térésinek, amusika szó, és tántz, jelenti azt az örömet a melyben vagyon az Anyaszent egyház. abünös meg térésin. és aháláadásokot melyeket ád Istennek.
K. Mit kel tselekedni egy olyan bünösnek, aki atékozlo fiat követte tévelygésiben?
F Penitentzia tartásában is kel ötet követni, magában kel térni, valoságosan gondolkodgyék az ártatlan lelkeknek boldogságán, és amaga nyomorult állapottyán. mert az oktalan állatok közi tette magát
(II. Épistolák: 307)