Epistola.
Num. 20: 2.
Es midön viz nélkül szükölködnék a nép egyben gyülének, Mojses. és Aaron ellen, és pártot ütvén mondának, bár el vesztünk volna az atyánk fiai közöt az ur elött, miért hoztátok ez ur gyelekezetit apusztában, hogy mi, és abarmaink meg hallyanak, miért hozatatok fel bennünket Egyiptusbol. és eleg roszabb helyre hoztatok, melyet bé nem vethetni, mely sem fügét nem hozz, sem szölöt, sem poma gránátot. annak felette innya valo viz sintsen, és el botsátván a sokaságot, bé menvén Mojses, és Aaron., a szövettség hajlekába, artzal esének a földre. és kiáltának az urhoz, és mondanak, ur Isten. halgasd meg enépnek kiáltását. és nyisd meg meg nékik kintsedet, az élö viznek kuttyát, hogy meg elégedvén, szünnyék meg kiáltások. és meg jelenék az ur ditsösége ö felettek, és szólla az ur Mojsesnek. mondván, vedd a veszöt, és gyüjsd egybe a népet, te, és Aaron a bátyád, és szollyatok a kö sziklának elöttök, és a vizet ád, és mikor ki hozod avizet akösziklábol. igyék az egész sokaság. és az ö barmok, vévé azért Mojses a veszszöt, mely az ur szine elött vala, amint meg parantsolta vala néki, egybe gyüjtvén a sokaságot. a kö szikla elöt. és mondá nékik, hallyátok párt ütök, és hitetlenek, vallyon ekösziklábol hozhatunké vizet néktek,. és midön fel emelte volna Mojses akezét. ütvén a veszszövel kétszer a kö sziklát. igen böséges viz jöve ki, ugy hogy innék anép, s’abarmok, és mondá az ur Mojsesnek, és Aaronnak, mivel nem hittetek nékem, hogy meg szentelnétek engem az Izrael fiai elött, bé nem viszitek a népeket a földre, melyet nékik adok, ez az ellen mondásnak vize, ahol feddöttek az Izrael fiai az ur ellen. és meg szenteltetett ö bennek.
Magyarázat.
K. Honnét vagyon. hogy az Isten meg engedé. hogy Mojses az ö hiv szolgája. aki mindenekben mindenkor oly tsudálatos hitét mutatá. ebben a tselekedetiben ahite meg gyengüllyön.
(II. Épistolák: 337)