Évangyélium.
szent Jan. 4. 5.
Jöve azért samariának varosában, mely sikárnak mondatik. a major mellet. mellyet Jákob az ö fiának josefnek adott, ót vala pedig ajákob kuta, jésus azért meg fáradván az utbol. ül vala akut mellet, vala ugy mint hat ora. egy aszszony jöve samariábol vizet meriteni, mondá néki Jesus adgy innom (mert a tanitványi el mentenek vala avárosba. hogy eledelt vennének) mondá azért néki a samariai aszszony., mit kérsz, te sido lévén. én töllem innod, ki samariai aszszony vagyok., mert nem társalkodnak a sidok a samariaiakkal, felelé Jesus, és mondá néki, ha tudnád az Isten ajándekát. és ki légyen aki néked mondgya, adgy innom, talám te kértél volna tölle, és élö vizet adot volna néked. mondá neki az aszszony, uram nintsen mivel meritened,. és a kut mély, honnét vagyon azért élö vized, vallyon nagyob vagyé te az atyánknál jákobnál; a ki nékünk ekutat adta. és öis abbol ivut. és a fiai, s’abarmai. felelé Jésus, és mondá néki. minden aki evizböl iszik, meg szomjuhozik, aki pedig iszik avizböl, mellyet én adok néki, nem szomjuhozik örökké. hanem a viz mellyet én adok néki, öbenne fel forro viznek kut fejévé lészen. az örök életre, mondá néki az aszszony, uram adgyad nékem azt a vizet hogy ne szomjuhozam, se ide ne jöjek meriteni. mondá néki jésus, meny el hid elé a férjedet, és jöj ide, felelé az aszszony és mondá, nintsen férjem. mondá néki Jesus, jol mondád hogy nints férjed, mert ött férjed volt. és aki most vagyon. nem te férjed, azt igazán mondád, mondá néki az aszszony., uram látom hogy proféta vagy te. a mi atyáink ehegyen imádkoztak, és ti azt mondgyátok hogy jérusálemben vagyon ahely. ahol imádkozni kel. mondá néki Jésus, aszszony állat, hidgyed nékem, hogy el jött az ora, mikor sem ehegyen. sem jérusálemben nem imádgyátok az Atyát. tí azt imádgyátok a mit nem tudtok., mi azt imadgyuk a mit tudunk, mert az üdveség az sidoktol vagyon., de eljö az ora, és most vagyon. mikor az igaz imádok, imádgyák az Atyát lélekben és igazságban, mert az Atya
(II. Épistolák: 339)