ha más képen tselekednénk, nagy fogyatkozás volna, és roszabbá tenne Isten elöt, mint akár mely nagy tzégéres vétekben élö bünöst, példának okáért, egy maga hit kevély szüz, az Isten itélete szerént vétkeseb, mint sem egy rendeletlen életü aszszony. de aki vétkeiért meg alázza magát.
K Mit tselekedének a farisaeusok halván ezt a választ?
F Meg ütközének ezen az igazságon. melyet akristus tett elejekben. és ollyanoká lének, mint ha lántsát ütöttek volna szivekben., és el pirulván. halgatásal ki menének egyik a másik után. nem merék azt mondani, hogy vétek nélkül volnának, tartván attol. hogy még többet is ne halyanak olyat, a mi nékik nem tettzenék., ugy anyira hogy Jésus egyedül marada, és az Aszszony középen álván,
K A kristusnak; ezekböl a szavaibol. következiké a, hogy egy biro, egy gazda, egy atya, vétekben lévén. meg ne büntethesse az alatta valóit.?
F A kivánatos dolog volna. hogy ö magok meg fedhetetlenek volnának. de azö vétkek, ki nem veszi kezekböl a hatalmat. hogy meg ne büntessék a vétkest, mind azon által kötelesek erre valo nezve. Isten elöt. hogy jóbb rendben élyenek, és nagyob ártatlanságban, mint akiknek jó példát kel adni, ami pedig ezeknek meg vagyon tiltva, ahogy, ne rosz indulatbol kiványák avétket meg büntetni, valamint a farisaeusok. hanem olyan indulatbol, hogy igaságot tegyenek, a gonoszokot meg jóbbittsák. és a vétket vélek el hagyasák, ehelyes, és rendes, és erre kötelesek mind azok, kiknek hatalmok vagyon másokon., azért egy fejdelem, egy atya, egy biró. egy gazda, meg büntethetik avétkeseket., ha szinte magokot vétkeseknek érzik is lenni, de a büntetés szánakodásal., és belsö szégyenel légyen.
K. Mitsoda lelki hasznunkra kel forditanunk, akristus példáját, aki oly kegyeségel bánik azzal az Aszszonyal.?
F Tanullyuk meg ebböl apéldábol, hogy a felebaráti szeretetnek határában kel tartani, amód nélkül valo buzgoságnak indulatit, szánakodo elmével, békeséges türésel, és szenvedésel kel lennünk, avétkesekhez, a vétkek melyeket érzünk magunkban, nem engedik meg, hogy öket meg vessük, nyomorgasuk helytelen valo buzgoságal, de söt még a felabarati köteleség arra viszen., hogy mindenben szolgállyunk. avétkeseknek, a miben töllünk lehet, hogy meg térjenek.
(II. Épistolák: 353)