F Mert anélkül nem lehet el érni az örök boldogságot, mivel a tanit- tya az embert. arra, hogy magát. az igazság, és az igasság, rende szerént vezérellye, holot tsak ezek vezetik., az örökös jóra, mivel avaloságos bolondság, tsak amaga akarattya, és kivánsága szerént élni, és azal nem gondolni. hogy meg üsmérje, és kövesse, az Isten törvényit, és akaratit, az értelem, és az okoság ellen tselekeszik az, aki el mulattya, azokot. az örök boldogságra vivö utakot, a melyeket a kristus ád elönkben, az ö Évangyéliumában.
K. Szükséges tehát aböltseség arrais, hogy másokot igazgathason.?
F Hogy ha arra szükséges mindennek hogy magát igazgathassa, sokal szükségesebb még arra, hogy másokot igazgathason, ezért is inti salamon sap. 6. 2:3. akirályokot, abirokot, és mind azokot, kik népet igazgatnak., hogy a böltseségtöl vegyenek oktatást. magoknak, mivel az oly világoságot ád, mely a szivek titkát. meg hattya. az igazat meg külömbözteti vélek, ahamistol. ha el tévelyednek utban vezeti, ha el esnek fel emeli öket, és az igazságnak uttyán jartattya öket, erröl bizonyságot tészen a salamon tselekedete, aki ennek akét aszszonynak a szivekben keresi azt az igazságot, amelyet. beszédekböl. fel nem találhatta volna.
K. Mit jelent ez a két aszszony?
F. Az egyike, amelyik, rea álla, és kéré hogy két felé vágnák a gyermeket. jelenti az ollyan fél keresztyéneket. a kik azt gondollyák., hogy fel oszthattyák sziveket, az Isten, és avilág közöt, akik noha akarnák szolgálni az elsöt, de egyszers mind a másikát is akarnák részeltetni szeretetekben, amásika pedig, a melyik irtozva hallá. hogy a gyermeket két felé vágják. és akinek szive meg indult vala fián, mint valoságos anyának, jelenti az ollyan lelkeket, akikben avaloságos Isteni szeretet vagyon. kik sziveket egészen az Istennek szentelik, és akik nem szenvedhetik. hogy abban részt vegyen valamely teremtett állat, az elsö jelenti még az ollyan keresztyéneket, kik két felé akarják választani a kristust, el szakadván az ö Anyaszent egyházátol; amásika. jelenti az ollyat. a ki ellensége az el szakadásnak. és aki az egyeséghez. kaptsolván magát. annak meg tartásáért, mindent fel szentel.
(II. Épistolák: 362)