Evangyélium

Sz. luk. I. 39

Fel kelven pedig Mária azokban a napokban, el mene a hegyes tartományban siettségel a juda városában, és bé mene a Zakarias házába. és köszönté Ersébetet. és lön hogy hallá Ersébet a Mária köszöntését, röpöse a magzat az ö mehében., és bé telék Ersébet szent Lélekel, és nagy szóval fel kiálta és monda. Áldot vagy te az Aszszony állatok között. és áldot a te mehednek gyümölcse, és honnét vagyon ez nekem hogy az én uram Annya hozám jöjjön mert imé hogy ate köszöntesed szava lön az én füleimben örömel röpöse a magzat az én méhemben és boldog vagy aki hittél, mert bé tellyesednek azok., a melyek néked meg mondattak az urtol, és mondá Maria. Magasztallya az én lelkem az urat, és örvendezet az én lelkem az én üdvezitö Istenemben.

Magyarázat

K. Mitsoda hasznunkra valot tanulhatunk ebben az Evangyéliumban a szent szüzröl?

F Azt meg láthattyuk, mitsoda serénységel. és szeretettel mene a szent szüz szent Ersébethez, mihelt az Isten Annyává lön, hogy valamely segittségel lehesen hozája, el hagyá a magános életet, a melyet szükség nélkül soha sem tselekedte. azért hogy kövesse keresztelö szent Jánosrol valo akarattyát az Istennek., akit sz. Ersébet méhében hordoza vala. és akit akis Jesus jelen valo létével meg akará szentelni; hogy néki profétája és elötte valo jároja lenne.

F Mit tanulhatunk abbol atselekedetiböl a szent szüznek, aki noha eléb valo lévén sz. Ersébetnél. mind azon által hozája el mégyen hogy valamiben segéttse?

F Abbol azt tanulhattyuk, hogy mentöl fellyebvalok vagyunk az Isten elött. annál kisebeknek kel lennünk magunk elött, mentöl több menyei ajándékokot veszünk, annal alázatosabnak, felebaráti szeretönek, és jó tévönek kel lennünk, valamint hogy ez a szüz mehében fogadván a kristust., mindgyárt ki mutatta akegyelemnek

(II. Épistolák: 37)


Előző oldal | Következő oldal