F Arra, hogy ahoz szabjuk hitünket, életünket, magunk viselésit, és mind azt, ami az üdveséget illetí. mivel akeresztyéneknek nem kel azal ahaszontalan tsudálkozásal lenní, a kristus. és a szentek tudományihoz, akiket bé töltötte vala világoságával. hogy ha vétkesebek nem akarunk lenni sokal a sidoknál, akiknek nem vala az a világoságok, a mely nékünk vagyon
K Mitsoda értelemel mondá akristus, hogy az ö tudománya, nem az ö tudománya?
F Azzal, hogy ugy mint Isten fia. az Attyátol vette atermészetit, tudományát. böltseségit, mivel az Istenben a böltseség, és atudomány, mind egy, ugy pedig mint ember, tsak azt tanitotta, a mit tölle tanult, és amit néki hagyot hogy tanittsa, ez igy lévén. az ö tudománya, az. Attya, tudománya.
K. Mire tanit minket ezekel.?
F Arra oktattya. apredikátorokot, akiknek ötet kel követni. hogy ne amagok. gondolattyokot hirdesék, se ne amagok elméjekböl merittsék a mit mondanak, hanem annak a tudománynak, és böltseségnek kintseiböl,. melyek szent pál szerént akristusban vannak el rejtve. még ezeken kivül arrais tanitya öket, hogy hivatalokban, ne a magok ditsöségeket keresék., mivel nem magoké atudomány. melyet kel tanitaniok. hanem tsak egyedül annak aditsöségit keresék, akitöl küldettek, és a ki közli vélek, világoságit.
K Miképen kel érteni ezeket aszavait az urnak, aki az Isten akarattyát akarja követni, meg üsmeri ha atudományom tölle vagyoné.?
F Azt ugy kel érteni, hogy a ki az Isteni igazságoknak tanulásában elö akar menni, ne nagy elme törésel, legyen a, hanem hogy hiven kövesse azokot az igazságokot. melyeket Istentöl vettünk, mivel Dávid azt mondgya, hogy a törvénynek meg tartásával. lett tudosab. a tanitoi fölöt. ps. 118. 99. de ezekböl nem következik. hogy ne kelletnék szorgalmatoságal. tanulni a szent könyveket., és a szent Atyák tanitásit,, igen is kel azokot tanulni, de alázatoságal, engedelmeségel. ugy mint illik a szentek tanitványihoz, kérni kel azt a kegyelmet. hogy azokhoz szabhasák elméjeket, kivánságokot, és minden magok viselésit, az Isten akarattyának követésével, lehet tehát. azt az ajándékot el
(II. Épistolák: 370)