NAGY BÖJT 4DIK HETIN VALO TSÖTÖRTÖKÖN
Imádság
Ezekben a böjti napokban magunkot sanyargatván. kérünk minden hato Istenünk, önttsed mi belénk azt a szent örömet., mely meg válhatatlan avaloságos buzgoságtol. ugy hogy meg birván. a földi dolgokhoz valo hajlandoságinkot, könyeben vehesük a menyei jokot, ami urunk. J. k.
Epistola.
4dik király. 4. 25.
El mene azért, és juta az Isten emberéhez, akármelus hegyére. és mikor latta volna ötet az Isten embere ellenben, mondá az inasának Giezinek, ihon amaz sunamitis. eredgy azért eleiben. és mondgyad neki, jól vagyé te, a férjed, és a fiad, ki felelé jól. és mikor el jutot volna, ahegyre., az Isten emberéhez, meg ölelé lábait, és oda mene Giézi. hogy el vonná onnét, és mondá az Isten embere. hagy békit néki,, mert a lelke keserüségben vagyon, és az ur. el rejtette tölem. és nem jelentette meg nékem, ki mondá néki, vallyon kértemé fiat az én uramtol. nem mondámé néked, ne játszottas meg engem. és ö mondá Giézinek, övezd fel ágyekidot, és vedd kezedben a páltzámot, és meny el. ha ember talál elö, ne köszöntsed, és ha valaki köszönt téged, ne felely néki, és tedd a páltzámot. a gyermek ortzájára, mondá pedig a gyermek annya, él az ur, és él ate lelked, el nem botsátlak téged, fel kele azért, és követni kezdé ötet, Giézi pedig el ment vala elöttök, és a páltzát a gyermek órtzájára tette vala. és nem vala szozat, sem érzékenység, és viszá tére eleibe, és meg jelenté néki, mondván. nem támada fel agyermek, bé mene azért Eliséus aházba, és imé a meg holt gyermek, az ö agyán fekszik vala, és bé menven bé zárá az ajtot magára, és a gyermekre, és imádkozék az urnak, és felhága, és a gyermekre feküvek, a száját, annak szájára tevé, és szemeit annak szemeire, és kezeit annak kezeire, és reája borula, és meg melegedék a gyermek teste, ö pedig térülvén sétála aházban, és az után,
(II. Épistolák: 380)