hogy néki engedelmeskedgyünk, és hogy azt tselekedgyük, amit töllünk kiván, hogy nem kel figyelmeznünk aditséretre, a tsufolásra, se az emberek beszédire, a melyek bennünket az ö uttyárol el térithetnének, vagy kevélységre indithatnának, hanem egyedül, az Istenre figyelmezünk és tsak ö rolla gondolkodgyunk.
K Mit tselekedék. a sunamitis aszszony látvan fiát halva.?
F A gyermeket a proféta agyára tevé. gondolván hogy talám. az Isten. a proféta ágyán. inkáb fel támaszttya agyermeket. vagy is a proféta. az ágyán találvan agyermeket, inkáb meg esik a szive rajta. az után nagy siettségel az ur szolgájához mene. a kit nagy sirasal és sziv béli keserüségel kéré, hogy meg segitené. és addig el nem botsátá, valamég meg nem ígéré. hogy el menne véle, noha már Giézit el küldötte volt. a bottyával, ennek az aszszonynak tselekedete kárhoztattya az ollyan atyáknak, és Anyáknak gond viseletlenségeket. és kedvezéseket, kik tsendeségel nézik gyermekeknek. a vétek halálában lévö voltokot. nem ígyekezvén azon. hogy abbol aveszedelemböl ki vegyék, és nem folyamodnak az Isten szolgainak könyörgésekhez. és intésekhez, valamint ez az aszszony tselekedék hogy téréseket meg nyerhesék, az Istentöl. mi lehet vétkeseb az illyen gondatlanságnál.?
Evangyélium
szent luk. 7. 11.
És lön, az után avárosba megyen vala, mely Náimnak hivattatik. és mennek vala véle atanitványi, és sokaságos sereg, mikor pedig aváros kapujához közelgetne., ime egy halotat visznek vala. ki. egyetlen egy fia az annyának, és ez özvegy vala, és avárosnak sok serege ö véle. kit mikor látot volna az ur. könyörülvén rajta. mondá néki ne sirj. és oda járula, és illeté akoporsót., azok pedig akik viszik vala meg állának. és mondá Jesus. ifiu néked mondom kely fel. és fel üle a ki meg holt vala, és szollani kezde, és adá ötet az ö annyának. el fogá pedig minnyájokot a félelem. és magasztallyák vala az Istent. mondván. hogy nagy proféta tamadot közöttünk, és hogy az Isten meg látogatta azö népét.
(II. Épistolák: 383)