Magyarázat

K. Mit jelent ennek az ifiunak halála?

F Jelenti a vétekben valo lételt, a mely el választtya alelket az ö Istenétöl, akinek ö az élete, valamint ahalál el választtya a lelket atestöl; akit éltetet. ugy avétek meg foszttya a lelket. az Istenhez valo indulattyátol., és gondolattyátol; valamint ahalál el veszi atestnek mozgását. és a külsö dolgokhoz valo érzékenységit, illyen. állapotban vannak mind azok, akik tellyesek avilági szeretettel. és üresek az Isteni szeretettöl, nagy bátorságal járnak a széllyes uton, mely a veszedelemre viszi, és akik el távoznak akeskeny uttol., melyet akristus tanit nékünk, és amely egyedül vihet minket az örök életre.

K Min esék meg aszive akristusnak. amidön látá ezt ahalotat hogy temetni viszik?

F Ennek az ifiunak. nem a testi halálán, esék meg az ö szive. hanem alelki halálán, fö képen az ifiaknak lelki halálokon, kiknek képit szemlélte ebben ahalotban. az özvegy aszszonynak egy fiában, nem aholt testet. hanem aléleknek, avétekben valo létit utállya az Isten, nagy oktatásunkra lehet nékünk, az üdvezitönek ez a példája. a melyböl meg tanulhattyuk. hogy amidön holt testet látunk meg essék a szivünk. az embernek nyomoruságán, a ki ugy teremtetett volt., hogy meg ne hallyon, mert ártatlan volt, és aki azért vetteték ahalál, és annyi nyomoruságok alá. mert vétkesé lett, abban ahalotban láttyuk tehát mi képit, annak, amivé kel nékünk is lennünk, tsak kevés idö mulva, és talám egy nehány ora mulva., és annak alelki halálnak képit, a melyben vannak sok olyan keresztyének, kik el vesztették akegyelemnek életét, akik el vannak temetve avétekben. és akiket amelységben viszi vétkes kivánságok, hogy ha az Isten könyorületeségböl, meg nem állittya öket, nagy figyelmeteségel tartozunk tehát. arra vigyazni hogy meg utállyuk avétket, mely ahalált okozta, vigyazunk az itéletre melyet reánk mondottak, és annak végben menetelére, a mely talám nem mesze vagyon. és vigyázunk arra, hogy mik követik avétket az örökké valoságban., mennyi lelket öll meg minden nap avétek. akiket az Anyaszent egyház sirattya. valamint a mái Evangyéliumban valo özvegy aszszony, siratá

(II. Épistolák: 384)


Előző oldal | Következő oldal