F Hogy ha nagy szorgalmatoságal meg tarttyuk ezt a nagy kegyelmet, az Atyához valo fiui engedelmeségel, a Fiuhoz, igazán valo szeretetünkel, és a szent Léleknek sugarlásit, hüségel valo követésünkel, mivel mi fogadot fiai vagyunk az Atyának, meg váltattunk a Fiu által, meg szenteltettünk a szent Lélek által, ennek a három Isteni szemelynek, lévén szenteltetve, tartozunk annak mindenel, ajánlyuk néki lelkünknek életit, gondolatinkot, kivánságinkot, és tselekedetinket, mert mindent tölle veszünk, és ezek után, ha a világ, a vétek, és az ördög hatalma alá adnok magunkot, nagy szenttség törés volna, és meg szeplösitenök testünket, és lelkünket, kik az Isten templomáva lettek a kereszttségben.

Evangyélium.

szent Ján. 11. 1.

Vala pedig egy beteg lázár. Betániábol Máriának, és ennek nennyének Mártának kastelyábol valo. Maria pedig a vala, a ki meg kente az urat kenettel, és meg törlötte az ö lábait az ö haja szálaival. kinek a báttya lázár beteg vala, ahugai azért hozája küldének, mondván, uram akit szeretz beteg, halván pedig Jesus, mondá nekik, ebetegég nem halálra valo. hanem az Isten ditsöségére, hogy ditsöitessék az Isten Fia az által, szereti vala pedig Jesus mártát, és az öttsét Máriát. és lázárt. midön azért meg hallá hogy beteg volna, meg marada még két nap azon ahelyen, ezekután mondá atanitványinak. mennyünk ismét Judaeába. mondának néki atanitványok. Rabbi. most keresnek vala tégedet a sidok meg kövezni. és ismég oda mégyé, felelé Jésus, nem tizenkét orája vagyoné a napnak. ha ki napal jár, meg nem ütközik, mert evilágnak világoságát láttya, ha pedig éjjel jár, meg ütközik, mert nintsen világoság benne, ezeket szollá. és ezek után mondá nékik, lázár a mi barátunk aluszik, de el mégyek hogy az álombol fel serkenttsem ötet, mondának azért atanitványi, uram ha aluszik meg gyógyul. az ö halálárol mondotta vala pedig jesus, ök pedig gondolák. hogy az álomnak aluvásárol mondaná. akkor azért Jésus. nyilván meg mondá nékik. lázár meg holt, és örülök tiérettetek, hogy higyetek, hogy ót nem voltam. de menyünk el hozzája.

(II. Épistolák: 389)


Előző oldal | Következő oldal