tselekedni, minden indulat nélkül, és nem kel hamis vádoloinkot’ bestelenségel illetni.
K Miképen mondgya akristus, és hogy kel érteni ezeket a szavait, ha én ditsöitem magamot. az én ditsöségem semmi?
F Ezt ugy kel érteni, hogy ha mint ember., a maga ditsöségét keresné. az Istenén kivül. az a ditsöség semmi volna. de elehetetlen vala, mivel tsak az Attya, és az Isteni igének ditsöségit kereste, és ezt tartotta. a maga ditsöséginek. tsak ezt is kereste az ö szenttséges embersége, minden ditsöség tsak az Istent illeti. az ember magátol. tsak semmi, valamije vagyon., azt mind vette, és azért ditséretel tartozik annak akitöl vette, ez igy lévén. ha magunkot ditsöittyük. a hejában valoság,. és ha amások ditséretekre vágyunk. ugy magunknak tulajdonittyuk aditséretet, mely az Istent illeti, aki is nem adgya másnak amaga ditsöségit, hadgyuk tehát az Istenre. hogy ditsérjen minket, vagy is hogy ditsérje ajándékit mi bennünk,. mivel tsak az ajó vagyon bennünk, a melyet tölle veszünk. ugyan ezt is tanullyuk az üdvezitötöl. a midön mondgya, hogy az ö Attya. ditsöiti ötet.
K Az Atya. miképen ditsöiti az kristust?
F Ditsöitté ötet a profétak által, kik ötet meg jövendöltek vala, a menyei szózat által, mely rolla bizonyságot tett, a tsuda tételek által, melyeket tett benne, és általa, az ö szenttséges élete által, és mind azon jó tselekedetek által., a melyeknek Isten volt a kezdete., és mind azon bizonyságok által, melyek meg bizonyitották, hogy valamiket akristus tanitot, az igaz volt és hogy ö maga, az Isten fia volt., valamint maga mondá a sidoknak, az én Atyám, akit ti mondotok. hogy ti Istenetek, minek elötte Ábrahám lenne, én voltam a sidok betü szerént vévén ezeket a szavait, az üdvezitönek, köveket kapának, hogy meg köveznék, mint káromlót, a ki Istennek, és Isten Fiának tarttya magát. nem tsak kegyelemböl. hanem természetböl.
NAGY BÖJT. 5DIK HETIN VALO HETFÜN
Imádság
kérünk uram tégedet, szenteld meg böjtölésünket., és irgalmaságodbol engedd meg büneinknek botsánattyát., a mi urunk. J k.
(II. Épistolák: 403)