proféta. nem szolla nékik a penitentziárol. hanem tsak azt mondá, hogy negyven nap mulva. aváros el süllyed., mind azon által penitentziát tartának, mert öket meg tanitá arra, a természetnek törvénye, hogy tsak olyan modal. lehetne az Isten haragját meg engesztelni., és meg menekedni aveszedelemtöl. a melyel öket fenyegetik, ugy tettzik mint ha kételkednének az Isten irgalmaságában, és könyörületeségében, mivel, azt tudták. hogy arra nem érdemesek,, mind azon által, a penitentziához kezdének, remélvén, hogy a meg tartoztathattya. az Isten boszu állását.
K Mit tanulhatunk a Ninivébélieknek tselekedetekböl?
F Az ö tselekedetek kárhoztattya az ollyan keresztyéneknek tunyaságokot., kik el mulattyák lelkek veszedelmével. az illyen hasznos orvosághoz folyamodni, ámbár az Isten meg igérte is nékik a szent irásokban a botsánatot, hogy ha penitentziát tartanak, ugyan ezért mondá az ur, hogy ezek a pogányok meg fogják itélni a keresztyéneket az utolso napon mivel ök anyi sok, intés, fenyegetés, és példák után, se anyi sok vett kegyelem után, penitentziát nem tartanak vagy is az ö penitentziájok nem ollyan hittel, se nem olyan gyorsaságal. se nem olyan buzgoságal valo. mint a Ninivé bélieké, akik is bizonyosok voltak abban, hogy negyven napjok vagyon a penitentzia tartásra; és ök azt még az elsö napon elkezdik, a keresztyének pedig nem lévén bizonyosok abban, hogy tsak egy nap is adassék nékik arra, még is utolso orára halogattyák
K Miben tettzék ki a Ninivé bélieknek hitek, amelyel penitentziát tartának?
F Az ö hitek ki tettzék abban, hogy hittenek egy üsméretlen ember szavának. aki nékik leg kiseb tsuda tétel nélkül azt hirdeté, hogy negyven nap mulva a varosok el süllyedne, akeresztyének pedig meg mutattyák buzgotalanságokal. hogy nem hiszik az Évangyéliumi igazságokot, a mellyeket az Isten Fia, és az Apostoli hirdetének, a mely igazságokrol. anyi tsudák, és meg tért bünösök tettek bizonyságot. ezeknek apogányoknak penitentziájok. olyan nagy vala, hogy zákban öltözének., és hamura feküvének. böjtölvén, semit nem ettenek, még tsak aviz italtol is meg tartoztaták magokot, akeresztyének pedig nehezen szenvedhetik a mértékletes böjtöt; semit nem akarván el hagyni a torkoságban. se a kényesen valo életben, egy kis
(II. Épistolák: 405)