olyanoknak kel lenni mint a forásoknak, kik a kristus kegyelmének, üdveséges vizeit vészik, hogy azokot közöllyék azokal., akiket az Isten gond viselések alá adta.
NAGY BÖJT 5DIK HETIN VALO KEDDEN.
Imádság.
Kérünk uram tégedet tekinttsed kegyelmeségel a mi böjtölésünket. mely meg tisztitván minket., érdemesek lehesünk kegyelmedhez, és élhesünk azokal az orvoságokal., melyek az örökös boldogságra vezetnek. a mi urunk J:K.
Epistola
Daniel pro. 14.. 27.
Mellyet mikor meg hallották volna a babiloniaiak felette igen boszonkodának, és egybe gyülvén a király ellen. mondának, sidová lett akirály. belt el rontotta, a sárkányt meg ölte, a papokot is meg ölte, és mikor a királyhoz mentek volna. mondának. add kezünkben Danielt, mert egyéb képen meg ölünk téged, és ate házadot, látá azért akirály hogy felette igen reá erösödnének, és a szükségtöl rea kénszeritetvén kezekbe adá Danielt kik ötet az oroszlányok vermében veték, és hat napig vala ót, a veremben pedig hét oroszlány vala. és azoknak minden napra, két test adaték, és ket juh, és akor nem adatának nekik, hogy meg ennék Danielt. vala pedig habakuk proféta judaeában., és ö étket fözöt vala, és kenyeret apritot vala egy edénybe, és a mezöre megyen vala, hogy az aratoknak vinné. és mondá az ur Angyala Habakuknak., viddel az ebédet mely nálad vagyon babylonba Danielnek, ki az oroszlányok vermében vagyon. és mondá Habakuk, uram, babylont nem láttam, és a vermet nem tudom. és meg fogá ötet az ur Angyala, tetejénel fogva, és le tévé ötet babylonba, a verem felibe, az ö lelkének sebeségével, és kiálta Habakuk mondván, Daniel Istennek szolgája, vedd el az ebédet melyet néked az Isten küldöt. és mondá Daniel, meg emlékeztél rolam Isten. és el nem hagytad. atéged
(II. Épistolák: 409)