F. Azt hogy, meg üsmérhettyük ebböl; az emberi szivnek rendeletlenségét. akit oly könyen fel háborittya arosz tanitás, és akit könnyen meg hat az igasság. hogy pediglen hasonlo vétekben ne essünk mint a szent Pál tanitványi, az Isten szavához kel kaptsolni magunkot, valamint az egész szent Atyák aztot magyarázták, és nem kel halgatni a rosz, és bizonytalan magyarázatot, a melyet, hatalom, és meg bizonyitás nélkül annak adnak az emberek
K Miképen elözé meg szent pál azt a mi követhette volna az illyen veszedelmes tanitást.?
F Hogy ezt meg elözhesse, azt állittá, hogy kristus el jövetele addig nem lészen, valamég a feltámadás, és a hittöl valo szakadas elöször el nem kezdödik, és hogy míg avétkes ember el nem jö. de továb nem mégyen, és bizonyosan azt azidöt fel nem teszi, mivel ameg átalkodás volna attol. aki annak határt akarna szabni, söt még tsalárdoknak nevezi azokat, kik az utolso idökben okoskodásokal. határt vetnek, holot az Isteni bölcseség hellyesnek itélte azokot el titkolni elöttünk
K. Mitsodas fel támadás. és hittöl valo szakadás az, amelynek meg kel elözni a kristus el jövetelét.?
F. Az. ahitetlenség a mely el fog terjedni az egész világra, akeresztyénség közöt, és asok számu eretnekek, kik el áltattyák ahiveket ugy anyira hogy ahittöl valo szakadás tsak nem közönséges lészen, és hogy akristus alig fog hitet talalni aföldön, amint ezt meg mondotta, luk. 18. 8. mivel ahamís proféták., és az áltatok, ollyan nagy jeleket, és tsudákot fognak tenni, hogy el áltatnák. aválasztattakot is ha lehetne Matth. 24. 23.
K. kitsoda az a vétkes ember, akinek meg kel magát mutatni akristus el jövetele elött.?
F Az, az ante kristus, akit az Apostol. vétkes embernek nevezi; emindenben ellenkezni fog akristusal, és ez azemberi nemzet közöt leg hamisab lészen. akristus pedig leg szentebb volt közöttök
K Mit mond az Apostol. erröl a vétkes emberöl?
F Azt mondgya hogy emagát fel emeli mind az ellen a mi Istennek mondatik, és amit imadnak az emberek, azon igyekezik hogy el töröllye az igaz,. és a hamis vallásokot, hogy magát Isten gyanánt
(II. Épistolák: 42)