aveszedelemre, és ahalálra adgya magát Istenért és az igazságért; hogy ha szükséges, az ollyan örökös boldogságot szerez magának, ugyan ez is az értelme. az ur szavainak mondván a ki a lelkét szereti, el veszti azt, és a ki alelkét gyülöli evilágon, az örök életre meg tarttya azt.
K A kristus lelke miért háborodék meg a szenvedésire, és halálára valo nézve.
F 1. Ezen akarattal valo háborodásal. meg akará nékünk mutatni, hogy meg kelleték néki magát alázni, és fel venni gyengeséginket, azért hogy fel emelhesen minket ditsöségire. 2. akarattal hábórittá meg magát, a halálra valo nézve: hogy meg vigasztallya azokot; kik meg rémülnek ahaláltol. valamely veszedelemben, vagy betegségben, 3. hogy az ö példájára, azt békeségel szenvedgyük, meg tudván azt. hogy az ollyan rémülések, nem vétkesek. azokot a természetnek gyengeségi okozák benünk
K Mit tésznek ezek aszók, melyeket a sidoknak mondá járjatok még világoságtok vagyon. hogy a setettség titéket el ne lepjen.?
F Azt teszik., hogy a jó erköltsben valo elömenetel, nem tsak abban áll., hogy az üdveség igazságirol tudgyunk beszélleni, és gyakorta elmélkedni, hanem hogy tselekedetel kövessük, sokan vannak olyanok. kik tsak a modgyát akarják meg tudni, atekélleteségnek, akik szépen beszéllenek a lelki dolgokrol, és akik tudosoknak tarttyák magokot az Isten uttyaiban, de tsak az elmelkedésel maradnak, és a tselekedetet el hagyák., azzal avilágtol; jóbban el nem vonnyák magokot, se a magokhoz valo szeretettöl., de söt még magok felöl sokat állitanak, félö is., hogy az ollyanokrol azt ne mondgya szent pál. a mint mondá az ollyan aszszonyokrol kik mindenkor tanulnak, de soha el nem érik az igazságnak meg tudását.
K Mit kellesék tselekedni hogy elé mehesünk az aitatoságban?
F A vett kegyelemel, és a világoságal élni kell, ollyan formában a mint az Isten kivánnya tölünk. a mi rendünk szerént, azokot szivünkben vévén. mutasuk ki tselekedetinkben. tanullyuk meg hivatalunknak legg kiseb részeit, és azokot tölttsük bé nagy vigyázásal. kérjük alázatoságal. az Istennek segittségit., felejttsük el, valamint az Apostol. phil 3. 12. ami hátunk meget vagyon, el oldván magunkot attol a mit szeretünk, szüntelen kivannyunk elöre menni, kivánván szüntelen el érni az örökös jókót, fussunk szüntelen ahoz a tzélhoz, hogy el nyerhesük a mennyei boldogságnak jutalmát., és mind ezek után tsak azt mondgyuk hogy haszontalan szolgák vagyunk, és tsak
(II. Épistolák: 438)