azon kel el kezdenünk. 2. ki üzé a templombol, mind azokot, kik ót árulnak, és vesznek vala,. ollyan dolgokot melyek szükségesek valának az áldozathoz,, meg mutatván nékünk, hogy mitsoda nagy tisztelettel kel lennünk az ollyan szent helyhez, ahol az Isteni Felség lakozik., és a mely hely, tsak arra rendeltetett. hogy ót ditsérjük, áldgyuk, és imadgyuk ötet, és egyszers mind, hogy mí is meg ne engedgyük amenyiben töllünk lehet hogy illetlenségek mennyenek végben. az ollyan szent hellyeken. 3. ugyan ót is gyógyitá meg avakokot. és a sántákot, hogy abbol meg tanullyuk, hogy az olyan szent helyben kel hozzája járulnunk bizodalomal. az imádság által, és ö eleiben terjeszteni. szükséginket,, hogy meg nyerhesük. lelkünknek gyogyulását. vakságunknak. meg világositását. és büneinknek botsánattyát; a mellyek meg gátolnak minket, hogy az Isten parantsolatiban járhasunk.
K. Miért beszélle halálárol, tanitványinak. gyözedelmes bé menetele alkalmatoságával?
F Mert ez a gyözedelmes bé menetele jelenté, az ö ditsöséges fel támadását. és menyben valo menetelét., meg akarván vélek értetni, hogy tsak halála után éri azt el, és hogy mi is ne gondollyuk hogy más képen el érhesük az örökös ditsöséget. hanem hogy ha szenvedünk, és meg halunk a földi. és testi dolgoknak. aki részt akar venni az ö ditsöségében, és boldogságában, részt is kel venni szenvedésiben, aki ót akar lenni ahol vagyon, ollyannak kel lenni, a mitsodás ö volt it a földön, oda más uton nem lehet menni hanem tsak. azon a mellyet ö választot, és a melyet nékünk meg nyittott.
K. Miért hasonlittá magát a buza szemhez.?
F Mert ez a mag tsak az után hozz magot. minek utánna a földben vetették., és meg rothadot. ebböl ahasonlitásbol. azt tanulhattyuk., hogy ha azt akarjuk., hogy a mennyekben bö aratásunk légyen. tartozunk magunkban meg ölni testi kivánságinkot, és evilágon alázatoságban élni. egy szoval meg halni mind annak. valamit ót szerettünk, földi, vagy testes állatot, hogy tsak. alélek szerént elhessünk. aki magát annyira szereti, hogy tsak a gyönyörüségeket, és az életnek alkalmatoságit szereti, el akarván kerülni mind azt a mi alkalmatlan. és türésre valo. az ollyan tsak az örökös nyomoruságot várhattya magára, ellenben pedíg aki atürést, és szenvedést szereti,
(II. Épistolák: 437)