K Miért mondgya a proféta hogy a kristus fel nevekedet mint a veszö szál a száraz földön?
F Mert ollyan szüztöl kelleték születni a ki mindenkor magtalan vala, és ki mondhatatlan tsuda által, ha magot hoza, a minden emberi segittség nélkül vala.
K. Miért mondá az üdvezitöröl hogy nintsen ékesége, holot másut az irás azt mondgya. hogy legg szebb az emberek fiai közöt?
F Azért mert ö senem gazdag, se nem hatalmas. se nem nagy a világ szerént, és nintsen semmi is a mi ötet meg külömböztesse az emberek elött; fö képen az ö szenvedésibe. a melyben, mint egy el rejtetett, volt ortzája, meg vettetett, és gyaláztatot, de ha meg tekénttyük ahitnek szemeivel az ö tisztaságát. szenttségit, böltseségit. és fel támadásának ditsöségit, ö legg szebb az emberek fiainál.
K Miért vala szükséges hogy az Isten Fia meg sebitesék büneinkért?
F Mert minnyájan bünösök lévén., addig az Isten kegyelmeségében viszá nem térheténk, a még az ö igassága meg nem engesztelteték. mi pedig minnyájan vétkesek lévén., nem lehete mi töllünk annak eleget tenni. szükséges vala tehát erre az elégtételre hogy légyen egy olyan, aki tellyeségel, mind ártatlan volt, mind véghetetlen érdemü, mivel a véghetetlen rosz az Istent meg bántani., ez okáért tsak egyedül az Istennek meg testesült Fia, az emberi természetben, de tellyeségel tiszta természetben, vala egyedül arra méltó hogy meg engesztelye az Attya haragját. eleget tégyen igasságának. és kegyelmeségében viszá vétesse az bünös embert, ugyan ezért is vevé véghetetlen jóságábol magára a mi büneinket, hogy azokért eleget tenne, szenvedésivel. és halálával, ezokáért gyogyitattunk meg nyomoruságinkbol az ö sebeivel., és az ö sebei meg gyogyittyák a miéinket hogy ha hozzája kaptsolván magunkot a penitentzia tartásal., részt veszünk szenvedésiben, és ha azon leszünk hogy magunkban meg öllyük a vétket, a mely okozá szenvedésit
K. Mi formában irja le a proféta akristust, azö szenvedésiben?
F Ugy adgya elönkbe. mint egy ollyan embert a kinek, se szine, se tekéntete nem vala. a kit mindenek utálták, és meg vetették. mint leg aláb valot az emberek közöt, a ki tsak a nyomoruságot, és a fajdalmat tudta, akit gyalázattal illették. bél poklosnak álitották. és aki felöl azt tartották, hogy az Isten büneiért ostorozza ötet, ugy
(II. Épistolák: 451)