vitték a halálra mint a juhot, és néma volt mint a bárány. az ötet nyirök elöt., eszerént irja le ötet a proféta. ugyan rolla is mondá pilátus. mutatván ötet a sidoknak, Ecce homo. ihol az ember. ehez a képhez kellene hasonlitanunk., mivel az elsö teremtetésünkben, az elö Istennek képére. és hasonlatoságára teremtettünk., és a másikában szükséges hogy ujjolag, a szenvedö, haldokló, és meg aláztatott. Istennek képére és hasonlatoságára teremtessünk, visgállyuk meg ezekröl magunkot., miképen hasonlitana példának okáért ehez a képhez. egy ollyan keresztyén, a ki nagyra vágyó, hivalkódó. aki fel fuvalkodó a maga érdemiben, a ki ajó lakásban, és kényeségben éll, a ki a betsületet, gyönyörüséget, és a gazdagságot szomjuhoza, mindenkor tsak az elsö helyt. és rendet keresi., mind azon által. tsak azok fognak üdvezülni, akik hasonlitnak az Isten Fiának képéhez. szent pál szerént rom. 8. 29. luk. 13. 23: 24: kellé tehát azt tsudálni ha ollyan kevesen vannak a valasztottak, ha oly kevés keresztyén üdvezül.
K Miért mondá aproféta az üdvezitöröl, az ö nemzésit ki beszélli meg.?
F A proféta mondgya. mert ki vágattatot az élök földéböl. az az, hogy az ö halála, anyi maradékot fogna adni azokban kik öbenne hisznek, hogy azt meg nem lehet számlálni, el mondhatni még, hogy ugy mint Istennek, az Attya kebelében öröktöl valo nemzése, és ugy mint embernek. a Boldogságos szüz méhiben idöben valo nemzése. tellyeségel meg foghatatlanok
K Mit tésznek ezek a szok. Istenteleneket ád az ö el temetéséért és gazdagokot, az ö haláláért?
F Azt teszik, hogy az Istenteleneknek, és a gazdagoknak meg térések, gyümöltse lészen a kristus halálának, és el temetettésének, és hogy ezek is, a meg számlálhatatlan maradékok közöt lésznek, akiket nemzé a kereszt fán. szenvedéseivel
K Mit mondasz arra a mit a proféta mond, hogy az Isten a Fiát, a maga népinek büneiért verte meg?
F könnyü erre meg felelni., mert ha az Isten meg verte illyen formában az ö egyetlen egy Fiát. oly kegyetlen szenvedéseket szenvedtetvén véle, azért hogy maga akarattyábol magára vévé büneinket, noha ö artatlan volt, mitsoda kinokot nem érdemelünk mi. a kik
(II. Épistolák: 452)