az emberek ditséretekre, és hogy mely keveset gondolunk azal. hogy atessék az Isten elött.
K. Az Apostol azt mondgya hogy nem meri magát itélni, és más helyt azt mondgya, hogy mi magunkot itéllyük meg. hogy egyezteted ezt meg?
F Az Apostol, vagy is inkáb a szent Lélek, aki öáltala beszél, nem mond ellenkezöt amaga mondásával vannak olyan vétkek; és fogyatkozások, amelyeket valoságal üsmérjük, és amelyekröl meg kel. mi magunkot itélnünk, hogy azokrol meg ne itéltessünk, de sokszor nem tehetünk itéletet azoknak nagyságokrol. se arrol a mi el vagyon rejtve, jó erkölcsinkröl sem tehetünk itéletet, se jó tselekedetinknek érdeméröl, mert a fellyül haladgya a mi értelmünket, mit tudunk abban ha nintsené a szivünk belsö resziben valamely titkos magunkhoz valo. szeretet., amelytöl származhatnak ajó tselekedetek, és amely semivé tészi azokot az Isten elött. noha szemeink elött azok ditséreteseknek, és szenteknek tettzenek lenni.
K. Mit akar az által az Apostol. midön azt hagya hogy ne itellyünk idö elött, amég az ur el nem jö?
F Nem tilttya azt nékünk hogy arrol ne itéllyünk a mi valoságal jó, vagy rosz, hanem arrol ami homályos, és bizonytalan, tilttya aszabadságal valo itéletet, a melyel itéllyük felebarátunk titkos szándékát, és a mások belsö jó erkölcseit és vétkeit, a melyeket nem üsmérjük, mi tsak külsö képen üsmerünk másokot, és vakmeröség nélkül továb nem vihettyük gondolatinkot, tsak az Isten láttya a a szivek mélységit.
K Magyarázd meg ezt nékünk még jobban valamely példával.?
F Példának okáért valamely bünös a világot egy kevesé meg vesse, már azt szentnek fogják tartani, az Istennek valamely szolgája egy kis fogyatkozásban essék, már azt tarttyák felölle hogy el vetemedet., nem félnek hirtelenkedni az itéletel., és meg elözni az Istenét, aki avilág eleiben fogja terjeszteni a szivnek leg belsöb titkait, az
(II. Épistolák: 47)