kérjük azt az eröt, akisértetben pedig ugy esünk, mert akarjuk, az Istent kel azon kérnünk. adgya kegyelmét, hogy ne akarjuk
K A kristus miért akara abban az ijedségben esni, az ö szenvedése. és halálának. közelgetésekor?
F Hogy minket meg vigasztalna.. a midön amagunk gyengéségét, és a természet szerént valo félelmét érezük ahalálnak. azt is meg akará nékünk mutatni., hogy azok a rettegések. és félelmek, ö elötte kedvesek lehetnek. hogy ha azokot meg gyözzük segittségivel, és azokot az Isten akarattya alá vettyük; valamint ö tselekedet, ö a mi gyengeséginket akará viselni, azért hogy közölhesse velünk erejét.
K Mire tanit minket, a kristusnak ezen könyörgése., távoztasd el tölem ezt a pohárt?
F Ebböl meg láthattyuk, hogy szabad egy keresztyénnek, azt kérni Istentöl, hogy szabadittsa meg anyomoruságtol, vagy veszedelemtöl, tsak hogy ugy kérje valamint a kristus, kész legyen az ö szive a szenvedésre., és az Isten akarattyára hagya magát., a kristus agyengék szerént szólla,, hogy a gyengék, tanullyanak ugy szollani valamint ö. és mondgyák ö véle, de ne az én akaratom, hanem a tiéd légyen meg.
K. Honnét volt akristusban az a tusakodás, a melyért meg szaporittá imádságit.?
F Attol a szomoruságtol. és félelemtöl. melyet akarattal éreze magában, maga eleiben tévén világosan azt a halált. mellyet fóg szenvedni, és hogy mik fogják azt ahalált követni, látá népének hitetlenségit., a ki a keresztre feszitené ötet. és attol a véghetetlen sok számu vétkektöl melyeket magára vette volt hogy azokért eleget tegyen, és a mely vétkek. valoságos okai valának halálának. magában által látván tehát mind ezeket az irtoztato dolgokot, mondá. szomoru az én lelkem mind halálig, az az nagy fájdalomban, és halálos szomoruságban vagyon, mint hogy szabad akarattyábol lett volt emberé. a mi természetünknek, nyomoruságit is. akaratal érezé, azért, hogy az, oktatásunkra lenne, mind pedig azért, hogy meg bizonyitaná valoságosan valo meg testesülésit., mind azok aháborodások melyek bennünk fel indulnak, a midön valamely nyomoruságot. vagy veszedelmet látunk, vagy érezünk. azok nem
(II. Épistolák: 470)