akaratunkbol valok. és akaratunk ellen szorongatnak minket, de akristusban azok az okoság alá valának vettetve., és akarattyátol függöttek. mert eleget akarván tenni vétkeinkért, nem tsak nagy testi fájdalmakot akara érezni, és szenvedni, hanem még magában valo nagy fel háborodásokot. és indulatokot is, azért hogy mi azokot érezvén, az Isten kegyelme alá vessük magunkot.
K. Mit kel nékünk. az üdvezitönek, ezen példájábol tanulnunk?
F Azt hogy mentöl nagyob keserüségben, szomoruságban, és fel háborodásban vagyunk., annál inkáb meg kel szaporitani imádságinkot., sokan vannak olyanok kik azon panaszolkodnak.. hogy nagy szomoruságokban, nem imádkozhatnak, söt még ugyan azon okért kellene nagyob buzgoságal imadkozniok. az ö háborodások, és szomoruságok jele kevés bátorságoknak., és hogy szükségek vagyon az eröre., és azt az eröt. ugy nyerik meg. ha azt buzgoságal., és álhatatoságal kérik.
K Mit ért az üdvezitö ezeken a szókón, a lélek, kész ugyan. de a test erötlen?
F Ezen azt kel értenünk, hogy bennünk ollyan testi akarat vagyon, mely ellene áll, a lelkünk akarattyának, ez igy lévén. noha buzgoságot érezünk is az Isten szolgálattyára, és a szenvedésre. de a nem elég; és nem kel annak hinni, könyen, hanem tartanunk kel gyengeségünktöl. ugy az emberi elmének gyengeségitöl is. vigyazunk, és imadkozunk tehát sokat, valamint ezt hadgya az ur az Apostolinak, vigyazunk azért ellenséginknek tsalárdságára, és ameg romlot természetnek gyengeségire. a mely fél a szenvedestöl, és imádkozunk azért. hogy ezeket meg gyözhesük.
K Mit jelent nékünk a judás tsokja.?
F Jelenté aroszul valo Communiot. mert valamínt hogy judás el árullya a kristust. és ellenségi kezekbe adgya, a szeretetnek, és a békeségnek jele által., ugy az ollyan aki méltatlanul Communikál., a világhoz. és a vétekhez valo szeretet lévén szivében. a kristust meg tsokollya, vévén ötet külsö képen valo áitatoságal, és az ördög kezében adgya azt a lelket, a kiben ötet fogadta.
K Miképpen bánék a kristus ezel az Apostolal, akinek elöre, el látá árulását. és meg nem térésit?
F Nagy szeretettel. kegyeségel, és türésel bánék véle, ezekel arra tanit, hogy ámbár haszontalanok valának mind azok a tehettségek,
(II. Épistolák: 471)