amelyekel azon voltunk hogy a bünösököt magokban szálittsuk, de azért kéttségben nem kel esni felölök, hanem sürgetnünk kel öket, idöben, idön kivül, szent pál szerént, mind végig. mert remélhettyük, hogy végtire az Isten meg áldgya felebaráti szeretetünket. és faradságunkot annak idejébe arra is tanit, hogy mitsoda szeretettel, és kegyeségel. kel lennünk ellenséginkhez, és hogy mitsoda békeseges türésel kel töllök szenvednünk

K Mitsoda gondolatod vagyon arrol. a mit olvasunk az Évangyéliumban. hogy az üdvezitönek egy szavára a földre esének avitézek. és mind azok kik ötet mentek volt meg fogni.?

F Azt gondolom, hogy ha az üdvezitö. abban a gyenge állapottyában, a melyben tettzet lenni az emberek elött, a ki kész vala, kegyetlen ellenségi kezekben adni magát, mind azon által. abban az állapottyában is meg mutatván nagy hatalmát. és kegyes szavaira. a földre esnek mind azok. kik meg akarák fogni, sokal inkáb fognak rettegni tölle az ö ellenségi az utolso napon. a midön a fellegekben fog el jöni. nagy ditsöségben. és fényeségben., hogy a világot meg itéllye. oh! hogy járulnak akor ö eleiben a gonoszok. miképpen halgathattyák. azt a meny dörgésnél irtoztatobb szókót, a melyekel. az örökké valo kinra küldi öket. és a melyekel a mélységre veti öket, hogy az ö örökös boszu állásának, örökos áldozati legyenek, hová mennek hogy magokot el rejthessék. az ö igasságanak meny köve elött, ha az igaz tsak alig üdvezül, mondgya szent péter, 1 petr. 4. 18. az Istentelen. és abünös, hol álhat elö.

K Miképen tekénté az ur szent péternek tselekedetit. a midön malkusra voná kardgyát. és el vágá néki egy fülét,

F Nem hagyá jóvá ennek az Apostolnak tselekedetit, és parantsolá néki, hogy tenné viszá hüvelyében kardgyát, és az után, szereteti tsudával meg gyógyittá a málkus fülét. a mi Isteni mesterünk, ezen nagy példájával. arra tanit, hogy egy keresztyén. tartozik, a gonoszért, jóval fizetni., és hogy nem tsak magunknak kel jóságal lenni. azokhoz kik minket meg bántottak., hanem még másokot is kel inteni az ollyan jóságra. és felebaráti szeretetre.

K Mit jelentének az Apostolok, kik el szaladának, és el hagyák mestereket?

(II. Épistolák: 472)


Előző oldal | Következő oldal