valamint egy mester ember, minek elötte valamely munkához fogjon., azt ki képzeli elsöben magában, és ki formálya, és aszerént viszi végben azután munkaját, az Isten öröktöl fogva formálta volt ki avilagnak formáját., és rendelése szerent adot annak lételt, és életet, azon idöben a melyben. azt végben akarta vinni, ez a gondolat, és rendelés, nem más hanem az az Ige, és az a szó, a mely által teremte mindeneket. de az a szó, valoságos személy ö benne, és ö véle, mindenekben hasonló hozzája, és aki egy aránt teremtet mindeneket ö véle.
K. Mit tésznek ezek a szók, öbenne vala az élet, és az élet vala az embereknek világoságok?
F Azt teszik hogy az élet, az Igében volt, valamint a maga eredetében, hogy övolna a valoságos és Isteni élet, ö adot testí, vagy lelki életet mind annak a mi éll. ö adgya a természetnek, kegyelemnek, és a ditsöségnek eletét.
K. Miért mondgya szent János hogy az élet vala az emberek világoságok.?
F Mert az Isten ereje örökös igasság, és bölcseség lévén, világoságot ád lelkünknek, mely azt világosittsa, és bölcseséget, mely azt éltesse, az okos lélek meg üsmérheti, és szeretheti az Istent, ebben az üsmérettségben, és szeretetben áll tehát az ö élete, és tsak annyiban éll, a menyiben, üsmeri, és szereti az Istent, ugyan az ö igassága. és bölcsesége világosittya, és eleveniti azt, beléje nyomván. az igasságnak, és a bölcseségnek bélyegeit, és éltetvén azt, tiszta, szent, és Isteni élettel, az Ige tehát maga ez az igazság. és bölcseség, örökké valo vilagosságot ád az embereknek, és ezen világoságban valo részesüles, bölcseké, és igazaká tészi ateremtet lelkeket, de az ö bölcseségek, és igazságok, abbol a véghetetlen. és valoságos bölcseségböl. és igaságbol erednek, amely, nem más. hanem az Isten Fia, az Ige.
K. Ha az Ige az emberek világosága, hogy lehet ennek a vilagoságnak világositani a setettségben mivel avilágoság tulajdonsága a, hogy a setéttséget el üze?
F Ugy hogy, az ember avétek által, el fordult. és el távozot avilágoságtol. és setéttségé löt, ez igy levén a vétkes embernek lelki szemeit, nem világosittya többé ez az Isteni vilagoság, valamint anap
(II. Épistolák: 66)