után nyilatkoztatot ki a meg testesülés, az Évangyélium, predikálása által, mivel az Isten szava, melyet a proféták hirdettek, valoságal meg bizonyitatot, a kristus, és atanitványi tsuda tételeivel. és az Évangyélium ki hirdetésivel.
K. Miért mondgya a meny aszszony, hogy a a völegény jö ugrálván a hegyeken, által ugordván a halmokot, mitsoda hegyek és és halmok azok,?
F szent Ambrus szerént, az égböl le szállot, a Mária méhében, abbol a szenttséges méhböl, az istáloban, az istalobol., a jordán vizeben., hogy ót meg kereszteltessék, a jordánbol. akálvaria hegyére, és a keresztre ment, a keresztröl le szállot, a koporsoban. és a koporsobol., ismét fel ment menyekben
K Miért hasonlitatik a kristus avad ketskéhez, és a szarvashoz.?
F Mert mondgya szent Ambrus, tsudálatosan meg mutatta magában a természetet. melyet adot azokban az állatokban, akiknek egy ügyüségekröl azt mondgyák hogy a midön el nem szalathatnak azok elött, kik öket kergetik, hozájok adgyák magokot. igy az ur is. mondgya ez a szent Atya, mint ha nem tudta volna a veszedelmet amelyben volt, asidok közi elegyitette magát. a kik azt keresték hogy a törben ejthessék ötet, és judást maga mellé vette, mint ha nem üsmérte volna, a ki is árulásával ugy mondván. az ellenségi töriben ejté ötet.
K. Mit tésznek ezek a szók, a fal meget áll?
F Azt tészik szent Gergely pápa szerént, hogy az Isten Fia, testet vévén magára, azö Istenségit el fedezte az a test, és az ö szenttséges emberi természetét. melyet jelente a fal. és a mely mellé, el rejtezik valaki, e szerént pedig az emberi gyengeségre valo nézve tselekedék, a mely nem tekinthette volna az ö Istenséginek fényeségit, és ki mondhatatlan nagyságát, hogy ha ezeket el nem fedezte volna elötte. azért hogy homályosittsa nagy fényeségit. emberi testben mutatta meg magát elötte, mint valamely felhöben., a melyen által. tsak anyi fényeség látzot. a menyit az emberi gyengeség el szenvedhetetet. erre valo nézve, el mondhatni, hogy valamit tselekedet az emberek elött nagy dolgot, azt az emberi test fala meget valo rejtékben tselekedte.
(II. Épistolák: 684)