kemény szám adasal tartoznak néki az utolso napon., mivel nem ugy adgya nékik hogy ugy birják mint sajátyokot, és hogy azt tselekedgyék azokal amit akarnak, hanem mint ki osztogato sáfárok, és az ö akarattyának szolgai, ö pedig azokon. mindenkor meg tarttya hatalmát. és tulajdon uraságát, az övét más nem birhattya, aki pedig. azt magának akarná tulajdonitani, avétkes eröszakoskodás volna, a más joszágával élni, örökös ura lévén tehát. mindennek, ajoszágokot el veheti másoktol, és annak adgya, akinek akarja,
K Mit jelent nékünk ez a sáfár?
F Jelenti az embereket, akik evilágra, a földi, és alelki jók iránt, mezitelenségben, és szegenységben jönek, egyebek nem lévén, hanem amit az Istentöl vesznek, és akik azt is tsak azért veszik, hogy arol számot adgyanak, halálok oráján, nintsen olyan szegény ember, aki valamit ne vett volna, és a melyröl nem kelletnék számot adni, példának okáért, ki ki tartozik számot adni az egéségröl, atesti eröröl, a jó gondolatokrol, a maga rendihez valo köteleségekröl. söt még a szegenységröl, és a szenvedésröl is. minden vett kegyelmekröl, hogy abetegségeket mire forditotta, ajó erköltsökröl, amelyeket kelletet volna követni; ajó példákot, oktatásokot, és mind arrol, hogy mitsoda modgya volt az üdveségit keresni, ki ki számot ád arrol., hogy ha ezeket jóra, vagy roszra forditottaé, mind ezek szolgálhattak volna üdveségire, és mind ezek okozhattyák veszedelmit.
K. Mitsoda gondolatot okozhat. minnyájunkban ez a szám adás, a melyel tartozunk mind ezekröl?
F Üdveséges félelmet kel bennünk okozni. és szüntelen tartanunk attol. hogy talám, jóra nem fordittyuk mind azt, valamit Istentöl veszünk. akár mi legyen a, akár gazdagság, betsület, érték, kegyelem, meg aláztatások, és több effélék, a melyek jonkra fordulnak, ha jól élünk vélek, vagy veszedelmünkre ha roszra fordittyuk., az illyen gondolatoknak., a melyeket szüntelen kel elménkben forgatni. arra kel minket eröltetni, hogy igen vigyázunk magunkra, ugy hogy, meg ne fojttsuk magunkban alelkünk üsméretinek dorgálását, azért hogy el tekozoltuk az Isten jovait, és hogy jobban vigyázunk. azoknak meg kimélésekre, és meg tartásokra.
(II. Épistolák: 711)